Burke and Hare

Emberek, ekkora elszalasztott lehetőséget nem is tudom mikor láttam utoljára. A Burke and Hare esetében minden, de tényleg, szó szerint minden adott volt egy remekre szabott, csípős humorú fekete komédia sanszára, erre jött John Landis, és bebizonyította, hogy ő már mennyire kiégett a rendezésből.

Igaz, nem csak őt kell ütlegelni emiatt, mert a két író sem végzett kimondottan profi munkát. A remekre szabott, csípős humorú fekete komédia helyett kapunk egy sima, enyhén monoton hangvételű, néha ütősebb, de sok helyen kissé lagymatag poénokkal teletűzdelt másfél órát, valós történelmi kikacsintásokkal, amit egy kezdő direktornak talán még el is néznénk, szép reményeket táplálva felé, de Landis már olyan klasszikust tett le az asztalra a régi szép időkben, mint például a Blues Brothers. Igaz, mostanság inkább csak a sorozatepizódok, dokumentum- és rövidfilmek világába ugrott fejest, a Burke and Hare pedig egyáltalán nem volt jó alkalom a visszatérésre.

De elmondom miről is van szó. A történet két szélhámosról szól, akik valóban léteztek, történetük pedig true story. Az 1800-as években William Burke és William Hare azzal keresték a kenyerüket, hogy holttesteket szállítottak egy orvosi egyetem számára, ahol Dr. Robert Knox úttörő fejlődéseket ért el az anatómia terén. Hőseink eleinte sírásással és egyéb dolgokkal próbálkoznak, mígnem rájönnek, hogyha még több pénzt akarnak, nekik kell eltenni embereket láb alól.

A két lúzer gyilkost pedig Simon Pegg és Andy Serkis keltik életre. Mondanom sem kell, az ő számlájukra egyáltalán nem róható fel semmi negatívum, ahogy a Dr. Knox szerepében látható Tom Wilkinson is hozta a formáját. Sőt, még a korhű ábrázolás is simán odaver néhány másik tizenkilencedik században játszódó filmnek.

Egy ilyen történettel, ilyen kasztinggal, valamint egy ilyen látvánnyal az embernek azért jócskán a magasba szökik az elvárási indexe, megjegyzem, jogosan. Mivel a végeredmény azonban nem több egy kiszámítható iparosmunkánál, így koppanás lett a vége, és egy jóindulatú 6/10 a Burke and Hare számlájára. Lehetett volna egy jobb fajta angol humorú buddy movie, de nem lett. Végig érezni, hogy Landis nem mostanában rendezett egész estés filmet, és reméljük, nem is fogja egyhamar elkövetni ugyanezt a hibát.