J. Edgar

Ha rendben vagy Eastwood rendezéseivel, akkor könnyen meglehet, hogy a J. Edgar is le fog kötni. Persze azt most leszegezem, hogy nem egy Millió Dolláros Bébi, de nem is egy Gran Torino, viszont ha kicsit is érdekel az amerikai történelem úgy az 1920-as évektől, és nem zavar a komótos tempójú cselekmény sem, akkor nyugodtan bepróbálható darab.

Miért? Mert bár nehezen rázódtam bele, de miután elkaptam azt a bizonyos fonalat úgy 15-20 perc után, egész egyszerűen csak jó volt nézni. És mert Eastwood piszkosul jó mesélő. Nyilván nem egy könnyű feladat az életrajzi film, de az öreg nagyszerűen vizionálja nekünk J. Edgar Hoover életét. Nincs tökölés, nincsenek felesleges adalékok, sem a gyermekkor bemutatása, csak a lényeg, amikor Hoover elkezdte úttörő munkásságát, és ezzel örökre beírta magát az amerikai történelembe.

Nem kétség, hogy eléggé megosztotta a társadalmat, ám Eastwood még így sem mutatja be őt negatív emberként, egyszerűen csak marhára céltudatosnak, aki csak a munkájának él, sokszor kissé talán karótnyelt formában. Innentől pedig mindenki eldöntheti, szimpatikus-e neki, vagy sem.

Persze nem csak az öreg Eastwoodon múlt a film sava-borsa, mert Leonardo DiCaprio újfent bebizonyította, hogy egyszerűen képtelen csalódást okozni. Szokás szerint brillírozik a szerepében, teljesen alámerülve Hoover karakterében. Kár, hogy végül nem fért be az Oscarra, még ha nem is kapja meg, de egy jelölést minumum megért volna ez az alakítása. Rajta kívül talán még Armie Hammert említeném meg, mint Hoover jobbkeze, aki szintén jó volt.

Amit a negatív oldalra sorolnék, a maszkmesterek harmatgyenge munkája. És igen, itt a szereplők öregítésére gondolok. Ezen felül elég furcsa összképet nyújtott az idős Leo, a fiatalos hangján megszólalva. Mindezek nem kicsit romboltak az élményen.

Még ha nem is ez Eastwood legjobb rendezése, és ha nem is ez Leo legmaradandóbb játéka, de egy végtelenül precíz jellemrajz született, mellébeszélések és szájbarágások nélkül. Szigorúan nem ajánlott mindenkinek, mert nem emészthető könnyen. Nem egy szokványos életrajzi bemutatás, hanem tipikus Eastwood, kitűnő korhű ábrázolással, száraz stílussal, valamint jócskán döcögős tempóval. 7/10.