Kémes Hármas (This Means War)

Gondban vagyok, mert lehet, hogy Tom Hardy és Chris Pine jelenléte zavart meg kicsit, és teljesen elvakított attól a ténytől, hogy egy mennyire tipikus, hollywoodi futószalagon gyártott maszlag kerekedett ki a Kémes Hármas végeredményeként. Ezzel nagyjából össze is foglaltam a lényeget. Ja, és mindezt McG-nek "köszönhetjük", aki a Terminator - Salvation után most visszatért a Charlie Angyalai szintű színvonalához.

A helyzet úgy áll, hogy két CIA ügynök, Tuck és Foster gyerekkori jó barátok most véletlenül ugyanarra a csajra startolnak rá. Mivel nem akarják, hogy a barátságok egy nőre menjen rá, ezért lefektetnek bizonyos szabályokat. És, hogy ne legyen ilyen egyszerű dolgunk, egy másik szálon egy terrorista is a képbe kerül, ezzel megadva a film minimális akció-szálát.

A lényeg azonban, hogy a két CIA ügynök innentől próbálja elszúrni a másik randiját, attól eltekintve, hogy megegyeztek: majd a csaj választ. Ebből a részből lehetett volna jobb poénokat előcsalogatni, de közben nagyrészt csak kínossá sikerült tenni a filmet, néha egy-két gyengébb mosolyt az arcunkra csalva. Ezzel ellentétben némileg sikerül mentenie a menthetőt a két főhős közti dialógusoknak, tényleg becsúszik néhány jobb duma, amiért hatalmas pacsi. Kár, hogy itt ki is pukkad az egész. Na jó, azért Chelsea Handler még elereszt pár jobb egysorost.

Pine minden bizonnyal kisujjból rázta ki a nőcsábász karaktert, míg Hardy úgyszintén lazán eljátszotta az elvált apuka figuráját, miközben Reese Witherspoon a tőle megszokott semmilyen alakítással tette hozzá magát a filmhez.

Mindezek végeredménye egy rettentően kiszámítható kliséhalmaz, ahol centire kitudod számítani, mi fog történni. Okoz néhány kellemes pillanatot, de sajnos nem ebből az adagból járt ki több. 5/10.