Az erő krónikája (Chronicle)

Általában jó viszonyban állok a kézikamerás filmekkel, a Chronicle részben emiatt keltette fel az érdeklődésem, nem beszélve a témájáról, miszerint három hétköznapi tinédzser birtokába természetfeletti erő kerül, amit nem feltétlenül jó célokra használnak a továbbiakban.

Na de ne szaladjunk előre: a film jó. Nehezen indul be, mondhatni döcögősen startol el, amelyet majd a kezdeti hülyülések dobnak fel, például a parkolóban álló kocsi mozgatása, vagy a játékboltban egy kislány repülő játékmackóval való ijesztgetése. Az erejük pedig egyre csak növekszik, szépen sorban rájönnek minden fortélyra, mígnem egyikükben feléled a csúcsragadozó ösztön: elege lesz a zűrös magánéletéből, így mondhatni, elgurul a gyógyszere. Mindez az utolsó húsz perc teljesen jól megcsinált fináléjához vezet.

Na, összességében valami ilyesmi élményt nyújt a Chronicle, amelyen még a kézikamerás megoldás sem lehet túlságosan zavaró a szkeptikusok számára. Példának okáért sokkal-sokkal több mindent látsz, mint a Cloverfieldben mondjuk. Bár bevallom, ettől eltekintve volt néhány jelenet, amikor feleslegesnek vagy épp furcsának tartottam a kézikamera jelenlétét. Aztán itt van még egy családi dráma szál is, egyáltalán nem szájbarágósan, de meglettünk volna nélküle is igazából.

Josh Trank nevét pedig tessék jól megjegyezni, én legalábbis így teszek, mert mostantól érdemes lesz odafigyelni a munkájára. A Chronicle az első komolyabb rendezése, eddig csak a The Kill Point sorozathoz dirigált le néhány epizódot, de mint kiderült, egy egész estés filmmel is lazán elbánik. Apropó, a játékidőről annyit, hogy nincs másfél óra, így sikerült megúsznunk komolyabb üresjáratok nélkül, legalábbis attól a ponttól, hogy megkapják az erejüket a föld alatti üregben talált világító valami által, már remekül pörög a film.

Bevallom, nem voltak kicsik az elvárásaim, minden okom meg is volt rá az "agyam eldobom"-szintű reklámanyagok után, és nem is koppantam, így egy 7/10 kijár neki részemről.