A fekete ruhás nő (The Woman in Black)

Avagy hogyan kell eladni egy átlagos szellemes filmet Harry Potterrel. A The Woman in Black egy valamihez ért nagyon, méghozzá az ijesztgetéshez. Rengeteg "megugrós" jelenettel kell számolni, erre jobb előre felkészülni, mert nagyszerűen képes játszani a nézővel ezen a téren. Kár, hogy a remek látvány és a sok parásabb momentum elveszik a közepes forgatókönyv sűrűjében. Az ügyvéd Arthur Kipps egy kisvárosba utazik, hogy rendezze egy elhunyt ügyfél javait. A város lakói azonban nem nézik őt jó szemmel, a megmagyarázhatatlan események pedig egyre csak sokasodnak, sőt, még a címszereplő is feltűnik.

Jó lenne leírni, hogy Daniel Radcliffe mennyire jó volt, és hogy van élet a Harry Potter után - nos, utóbbit nem akarom megcáfolni, mert a srácnak már biztosan előkelő helye van Hollywood miliőjében, mindenesetre az alakítás, amit a Woman in Blackben láthattunk tőle, amolyan fele-fele arányban meggyőző és kiábrándító. Kiábrándító, mint feleségét gyászoló, gyermekét egyedül nevelő családapa. Kár, mert a karakter színészi tehetségét fitogtató része pont ennél a résznél kellett, hogy kibontakozzon. Vagy csak a friss emlékek miatt még mindig Harry Potterre asszociálunk, ha meglátjuk őt? Lehet, néhány film múlva majd biztosan jobban körülírható lesz mindaz, ami Radcliffe-t igazán jellemzi.

James Watkins az Eden Lake után másodszorra is a rendezői székbe huppant, hogy Susan Hill regényét vigye vászonra. Nem, a rendezéssel semmi gond, nyilván Watkins kihozott mindent abból a súlytalan forgatókönyvből, amit Jane Goldman (Kick-Ass, X-Men: First Class) tolt az orra elé. A ködös képi világ, a megannyi ijesztgetés azonban úgy tűnik, kevés volt, pedig a nyitójelenet is tudta a dolgát, Radcliffe-et pedig minél hamarabb akarjuk látni egy másik szerepben, mert valahol nehéz elhinni, hogy Harry Potter csak ennyit tud. 6/10.