A leleményes Hugo

Azt hiszem most jön az a rész, hogy fogom magam és szembe megyek a tömeggel: megannyi pozitív kritika és Oscar-szobrocskák tömkelege ide vagy oda, nekem a Hugo egy kicsit koppanás volt. Pedig többnyire bírom, amiket Scorsese lerak az asztalra - hangsúlyozom: többnyire. A Nagymenők és a Viharsziget rendezője most gondolt egyet, és tiszteletét tette a filmtörténet születése előtt, mindehhez Brian Selznick művét vette alapul.

A Hugónak a két órás játékidő alatt amolyan is-is arányban sikerült beszippantania, hiába volt valami lenyűgöző a látványvilága, sajnos a film számomra kissé döcögős, már-már unalmas első fele megakadályozott abban, hogy elkapjam a fonalat. Úgy a felénél aztán elég komoly fordulatot vesznek a dolgok, és sikerült belerázódnom végre. Valahol ott bontakozott ki a film valós énje igazából, kár, hogy addig csak egy eléggé elnyújtott megalapozást láthatunk. Alapvetően egy családi film, némi drámával és a mozgófilmek szeretetével megfűszerezve. Ez utóbbi amúgy veszettül bejött, ahogy a legelső filmek előtt tisztelegtek, egy elég komoly valós kikacsintással megspékelve mindezt.

Hugo Cabret egy árva kisfiú, aki a párizsi pályaudvaron éli magányos mindennapjait, miközben szabadidejében egy robotot bütykölget, amit még anno apjával közösen kezdtek javítgatni. Egyik nap aztán kapcsolatba kerül az öreg, mogorva játékboltossal, aki furcsán reagál Hugo jegyzetfüzetét látva, amelyben a robottal kapcsolatos rajzok vannak. Később megismerkedik a férfi keresztlányával is, akivel együtt próbálnak rájönni a robot titkára.

Maga a film a színészi alakítások terén bontakozik ki leginkább. Egészen pontosan Ben Kingsley az, aki a legerőteljesebb játékot nyújtotta, zseniális volt a játékboltos szerepében, akiről később még kiderül valami fontos is. A két gyerekszereplő is simán megállta a helyét: Chloe Moretz szokás szerint jó volt, de a címszereplő Asa Butterfield is állta azt a bizonyos sarat. Az állomásfőnököt megformáló Borat Sacha Baron Cohennek is voltak jó pillanatai, de összességében nem ő volt a legemlékezetesebb.

Bámulatos. Csodálatos. Lenyűgöző. Reméltem, hogy majd ezek a szavak hagyják el a számat a film után, de nem így lett. Korrekt munka, amit majd biztos sokan fognak szeretni, de nálam Scorsese mellétalált vele. 6/10, és talán egy fél, ha jóindulatú akarok lenni. Technikai és vizuális részről mindenképp kijártak neki az Oscar-szobrok, mert nem győzöm hangsúlyozni, mennyire bejött látványilag. Most pedig lehet anyázni a kevés pontszámért.