Seeking Justice

Valahogy így néz ki egy viszonylag épkézláb ötlet alapos elkótyavetyélése. Pedig a film első fele még úgy, ahogy tetszett is. A titok kulcsa, hogy nem szabad nagy elvárásokkal leülni, és ez 2012-ben egy Nic Cage filmnél már nem is jelenthet akkora kihívást.

A Seeking Justice legnagyobb baja, hogy úgy konkrétan semmi, de tényleg semmi újdonsággal nem képes előrukkolni. Ez egy ideig még simán besorolja a nézhető kategóriába, de amikor úgy kb. a játékidő felénél már a maradék ötletek is elhullani látszanak, akkor lép át valami egészen másba, amit nevezhetünk akár egy végeláthatatlan huzavonának, amely elképesztő nagy kínszenvedések árán jut csak el a kiszámítható végkifejlet felé - ha röviden össze akarnám foglalni a lényeget. Szódával, valamint Cage vadi új körszakállával azért elmegy.

Will és Laura Gerard élik idilli mindennapjaikat. A férj tanárként, a feleség zenészként keresi a mindennapira valót. Egyik este Laurát egy ismeretlen férfi megtámadja, megerőszakolja és megveri. Miközben Will a kórház folyosóján várakozik, megjelenik Simon, a rejtélyes szervezet feje, aki üzletet ajánl a maga alatt levő férjnek: elkapják a tettest, cserébe majd Willnek kell valamikor a közeljövőben egy szívességet megtenni. Összezavarodott hősünk belemegy a játékba: Simon csapata ki is végzi a támadót, Will pedig megnyugszik, de a szervezet még hónapokkal később sem felejtette el, hogy a tanárnak még van egy rendezetlen számlája.

Szomorú látni, hogy valahol azért ott volt a sansz egy korrekt thrillerre, de nem maradt elég muníció, nem voltak elég okosak, kreativitás híján pedig egyhamar unalomba is fulladt a show. Másfelől viszont nem kell pánikba esni, mert Cage többi filmjéhez képest ez sokkal nézhetőbb, még akkor is, ha nem árt egy jó nagy adag koffein elfogyasztása a Seeking Justice előtt, ha túl akarod élni. 5/10.