ATM

Nem azt mondom, hogy az ATM-ben olyan eszméletlen nagy lehetőségek sorakoztak fel, de ennél azért jóval többet is ki lehetett volna hozni, ha precízebb kezekbe kerül. Lehet, hogy nem egy elsőfilmes rendezőnek kellett volna adni a stafétabotot?

A történet három kollégáról szól, akik éjszaka egy ATM-fülkében próbálnak némi készpénzhez jutni. Amíg bent vannak, a parkolóban egy szőrmekabátos csuklyás figurára lesznek figyelmesek, aki éppen őket bámulja. Amikor az idegen a szemük láttára gyilkol meg egy kutyáját éppen arra sétáltató férfit, rájönnek, hogy nem csak ijesztgetni akar.

A jó hír az, hogyha minimális elvárásokkal ülsz le, akkor nem koppansz nagyot. Viszont az első rémesen klisés húsz perc a százszor lerágott karakterépítésekkel már eleve pocsék indítás, erre jobb előre felkészülni. Ehhez akkor még hozzávehetjük, hogy úgy konkrétan egyik színész sincs ellátva túl nagy tehetséggel. A legborzalmasabb alakítást talán Alice Eve követte el. De hát minek is megütni a talentumi szintet, ha ennél rosszabb már csak a forgatókönyv lehet?

Itt jön a képbe a másik gyenge pont. A film sava-borsa, avagy a terrorizálós szál hellyel-közzel okoz jobb pillanatokat is elszórva, de nagy megváltást senki se várjon tőle, hiszen többnyire kiszámítható fordulatokkal pakolták tele, amit gyakorlott filmfüggők már a kisujjukból kiráznak. A hosszúra nyújtott befejezés pedig megadja a méltó kegyelemdöfést ennek a másfél órás gyötrelemnek. Igen, ez mindenképp pozitívumként írható fel, hogy "csak" másfél óra.

Ha rám hallgattok, valami unalmasabb napra teszitek, vagy meg sem nézitek - esetleg még társasággal lehet, hogy elviselhetőbb élményt nyújt. 3/10 max.