Bosszúállók (The Avengers)

Egy dologban biztosak lehetünk: kerülhetett volna akármelyik író-rendező kezébe az Avengers-projekt, bizony embert próbáló feladat lehetett összehozni egy ilyen monumentális crossover show-t. Joss Whedon neve amolyan halvány garanciaféleség volt a sikerre, hogy a Bosszúállók megüsse a szintet, hogy azt a fajta színvonalat hozza, amit a néhány jobb, néhány gyenge előzményfilm után végre jól megérdemelten kaphassunk az arcunkba.

- I have an army.
- We have a Hulk.

Nem csalódtam: az Avengers tényleg az elmúlt évek egyik legjobb képregényfilmje. Konkrétan Marvel-körökben az Iron Man első része óta nem szórakozhattunk ilyen jót, viszont ha kicsit más vizekre evezünk, akkor azért már ott a The Dark Knight is. A lényeg, hogy a Vasember stáblista utáni jelenet óta repesve vártuk már, végül mi sül ki a Marvel kemencéjében, azt pedig legmerészebb álmomban sem gondoltam volna, hogy egy ekkora műsor érlelődik a háttérben. Lehet hülye hasonlat, de ilyen érzés lehet egy tízéves kisfiúnak, amikor azt kapja Karácsonyra, amit kért a Jézuskától, az ajándék pedig még jobb is, mint amire számított. Whedon a legjobb választás volt arra, hogy mindezt levezényelje: tényleg pontosan tudta, hogyan ossza be az arányokat, hogy azokból ne legyen se túl kevés, se túl sok, hogy minden klappoljon. Pedig amitől leginkább tartottam, hogy egyes karakterekből túl sokat, másokból pont, hogy keveset kapunk. Szerencsére azonban, hála a remek forgatókönyvnek, mindenki egy jó alaposat lubickolhatott a saját karakterében, senki sem lett elhanyagolva, de volt zsúfoltság.

A történet szerint Thor fivére, Loki a Földre érkezik, hogy a SHIELD-nél őrzött Kockát eltulajdonítva hatalomra tegyen szert, és így leigázhassa a bolygót. Nick Fury, a SHIELD vezetője összetoborozza a Bosszúállókat, hiszen "We are at war". Eleinte nem mindenki jön ki jól a másikkal, jönnek a várva várt csesztetések, ugratások, amit ilyen figuráktól el is várunk. Azonban könnyen kitalálható, hogy egyhamar rájönnek, hogy nem babra megy a játék, bár ehhez kellett egy fordulat is, amit nem akarok elárulni. A lényeg, hogy össze kell fogniuk, ha megakarják menteni a Földet.

"Becase if we can't protect the Earth, you can be damn sure we'll avenge it!"



A  legegyszerűbben úgy lehetne jellemezni az Avengers-t, mint a tökéletes popcorn-film. Hozta a várt színvonalat, mégis, másfelől iszonyat nagy meglepetésként szolgál. Az utolsó, nagy csatajelenet úgy, ahogy van profi munka, érezni a beleölt dollárokat, annyira látványosra sikerült. Jó látni, hogy Whedon az akciójelenetek terén is jelesre vizsgázott. A poénos beszólások tömkelegével azonban sikerült meglepniük engem is. Ahogy az várható volt, Stark szórni fogja majd az egysorosokat (Vasember stílusos belépése = awesome), de jóformán mindenkinek kijutott pár humoros beszólás - van, hogy sikerül átmenni pajzánba - sőt, még Hulk is tartogat pár mosolyra derítő pillanatot.

És itt jön be az a rész, hogy nekem a film egyik legnagyobb meglepetése Mark Ruffalo volt, mint a legújabb Bruce Banner. Bátran ki merem jelenteni, hogy simán lealázta Nortont és Bana-t az alakításával. Ideje lenne végre megállapodni egy színésznek ennél a karakternél, remélem Ruffalo nem fog távozni. A másik Tom Hiddleston, mint Loki, igaz, őt már láthattuk a Thorban, de ezúttal sokkal jobbat alakított, sikerült gatyába rázni a karakterét, mégis csak miatta kellett összetoborozni egy különleges egységet. Ripacs énje továbbra is megmaradt, de sokkal hihetőbb gonoszt alakított ezúttal.

Tényleg nagyon epic lett az egész, közel két és fél óra. Végül pedig úgy esett, hogy mégis megkapta azt a 9/10-es pontszámot. Odapörköl az adrenalinodnak, az biztos. A DC pedig kösse fel a gatyáját!