Get the Gringo

Mel Gibson újra a régi, és egy tökös, mexikói börtönfilmben mutatja meg, hogy van még mit a tejbe aprítania az egykori Martin Riggsnek.

A Get the Gringo teljesen váratlan meglepetésként ért ebben az - tudom, tudom, sokszor hangsúlyozom, de sajnos muszáj - akciófilm-apályban. Hiába, akár tetszik, akár nem, Mel Gibson is csak egy akcióhős, egy örök kedvenc akciófigura a jó öreg nyolcvanasokból, de mégis, ki a franc gondolta volna, hogy képes lesz még egy ilyen laza, de közben kőkemény és egyben piszkosul rafinált alakításra?

A történet onnan indul, hogy Gibson, névtelen hősünk bekerül egy mexikói börtönbe, egy balul elsült pénzrablás után. Természetesen ne egy szokványos börtönt képzeljetek el, az egész inkább egy lepusztult, külvilágtól elzárt mexikói falura emlékeztet. Bár vannak korrupt őrök, de itt is megvan a hely kiskirálya, aki mindent a kezében tart. Ebben a nyomornegyedben az emberi élet aprópénzben mérhető. Gibson itt összebarátkozik egy kis sráccal és annak anyjával, akik elmesélik hősünknek borzalmas kapcsolatát a börtönbeli alvilág főnökével, ezen felül Gibson még a pénzét is visszaakarja szerezni valahogy, amit a mexikói zsaruk ugye szépen zsebre vágtak maguknak.

Az igazat megvallva én még mindig bízok Gibson visszatérésében, hogy újra a nagyok közt lehet, minden botránya ellenére. Tény, hogy a Get the Gringo most pont jókor jött, kellett már neki egy ilyen kaliberű mozi, ezen felül az 56 éves színészre mintha csak ráöntötték volna ezt a karaktert. Ugyanolyan laza és cinikus, mint például a Payback-ben volt anno. Neki ez a karizmatikus szellemiség ugyanolyan jól áll, mint mondjuk Downey-nak. Mindezt tetézi a teljesen közvetlen narráció, a poénok, valamint a hamisítatlan mexikói hangulat - amivel engem akármikor meglehet venni kilóra. A gettóbörtön valósághű ábrázolása pedig nem véletlen: az ott játszódó jeleneteket tényleg egy helyi sitten forgatták.

Való igaz, a történet alapján nem kell egy egyedi durranásra számítani, de azért sikerül csavarni párat a sztorin. Túl sokat nem szabad tőle várni, csupán egy másfél órás laza, de mégis tökös akció-kikapcsolódást, némi humorral és egy kevés dramaturgiával megspékelve, ami Gibson-rajongóknak pedig egy újabb, kötelező tananyag.

Az eredetileg How I Spent My Summer Vacation cím a film utolsó mondatához mérve talán sokkal jobban passzolt volna, de egye fene. Először lazán rávágtam volna egy 8 pontot, de így pár nappal később egy 7/10, na meg egy feles mindenképp elfér rá. Hiába néhány forgatókönyvi túlzás és egypár kisebb gikszer, ez a film egyszerűen szórakoztató. Gibsonnak pedig még ilyen szerepeket! Hazai premier: június 21.