Stallone reload: Rocky Balboa / John Rambo

"Amikor felkelek Rambo vagyok, a reggeli kávém után Rocky" - Sylvester Stallone.

Így az EX2 előtt, a közelmúltban újra megnéztem Stallone két nagy visszatérését, amellyel nem csak két kultikus figuráját támasztotta fel, de haldokló karrierjébe is sikerült új életet pumpálnia.

Rocky Balboa (2006)

Felteszem, Sly-t sokan egyenesen hülyének nézték, amikor 2004 környékén felvetette az ötletet, hogy Rocky Balboa még egyszer utoljára ringbe száll. Nem csak azért, mert Stallone akkortájt a hatodik x-et taposta, de lássuk be, az utolsó Rocky epizódok már nem ütötték meg a szintet. Azonban ha valaki ebben a világban ért a legendák feltámasztásához, akkor azt az embert úgy hívják, hogy Sylvester Stallone. Mint főnix a hamvaiból, úgy támadt fel Sly, úgy támadt fel vele együtt Rocky, hatalmas fityiszt mutatva azoknak, akik először még a markukban röhögtek az első Rocky Balboa hírek hallatán.

A film két részre osztható: az első fele egy hosszas, és elég lassú dramaturgiai felvezetés, a másik pedig a bajnok feltámadása, akit egy piperkőc, közutálatnak örvendő bokszoló hív ki, hogy legyen végre méltó ellenfele. Rocky már öreg, magányosan tengeti mindennapjait, miközben éttermét vezeti, gyászolja elhunyt feleségét, de ezen kívül fiával (Milo Ventimiglia) is csak felszínes viszonyt folytat. Belül viszont még mindig ott tombol benne az egykori bokszoló. A bajnok. Ahogyan Stallonéban is ott tombol a múlt, amikor karrierje még szebb napokat látott, ezt a mentalitást felhasználva pedig sikerült egy olyan Rocky-filmet tető alá hoznia, hogy az cseppet sem válik kínossá, sem nevetségessé, amikor egy hatvan éves embert látunk belépni a szorítóba.

Az egyetlen baj, talán a legnagyobb az az, hogy a már említett drámai felvezetést kissé túlnyújtottnak éreztem, hiába hagytunk ki jó pár évet az olasz csődör történetéből, és valahogy el kellett mesélni, mik történtek az elmúlt évek során, egyszerűen itt Sly nem teljesített úgy az arányokkal, hogy ne tudjunk ne belekötni. Szerencsére azonban nem maradhat el a már klasszikussá vált edzés-jelenet, hogy a végén a körmünket rágva izguljuk végig a nagy Rocky Balboa utolsó mérkőzését. Hiszen ő még így, öregurasan is egy teljes mértékig szerethető figura, sőt, talán minden eddiginél szimpatikusabb, amikor szórja magából a sajátos bölcsességeit, miközben a maga több, mint száz kilójával valójában olyan jámbor, hogy el sem hiszed.

"Senki nem tud olyan nagyot ütni, mint az élet." - mondta a filmben. Méltó lezárás. Így kell ezt. 7/10 - és egy fél.

John Rambo (2008)

Ami a legfontosabb a 2008-as Rambóval kapcsolatban, hogy a film előtt mindenképp érdemes takarékra helyezni az elménket, mert amit az egykori vietnámi harcos ebben a filmben produkál, az történetileg nem egy nagy was ist das, ellentétben tombol az a bizonyos R-kategória; ergo a John Rambo nem más, mint egy másfél órás húsdaráló.

Trükkös magyar alcímnek poénból adhatnánk neki azt is, hogy "Avagy hány féleképpen lehet megölni egy embert". Nem viccelek. A trancsír magasfokozaton pereg, repkedő végtagok, loccsanó belsőszervek és cafatokra robbantott emberektől hemzsegő élményt kínál a film. Stallone visszaadta az embereknek az akciófilmekbe vetett hitét, hiszen már egy Die Hard sem lehet mostanság PG-13-nál magasabb besorolású. A véresebb mókára éhező-szomjazó akció-rajongók most aztán tényleg megkaphatták azt, amire vágynak, és mind a tíz ujjukat megnyalhatták ez után az alig másfél órás brutálbomba után, már ha volt hozzá még gusztusuk.

A történet egy mentőakcióról szól: Rambo sok-sok éve tengeti nyugisan az életét a burmai határtól nem messze, ahol jelenleg is épp népírtás zajlik. Egy humaritánus csoport kérésére halkszavú hősünk elvezeti őket a rettegésben tartott falvakhoz, hogy némi ételt, segítséget, és ha más nem, hát Isten segítségét elvihessék nekik. Azonban a hadsereg foglyul ejti a lelkész csapatot, megmentésükre egy katonai zsoldos alakulat érkezik, akik Rambóval együtt szállnak szembe a fogva tartókkal.

Nyilván nem az a film, amit mindenkinek nyugodt szívvel ajánlgat az ember - nem úgy, mint Balboa utolsó meccsét -, de aki kiadós vérfröcsögtetésre vágyik, az ebben a másfél órában kiélheti magát. Így kell visszahozni a legendákat. Így kell őket életben tartani. Erre úgy tűnik, manapság csakis Stallone képes. Anno 8 pontot adtam volna rá, de most lejjebb kell vennem egy ponttal. De még így is egy igazi vérengzés, Rambo módra. 7/10.