The Awakening

Az Awakening egy olyan szellemes horror-thriller keverék, ami viszonylag jól indít, de sajnos a későbbiekben saját kardjába dől bele, ennek oka pedig roppant egyszerű: a készítők nagyot akartak csavarni a végén, amire egy gyakorlott filmnéző csak legyinteni tud. Közel sem az egyedisége miatt fogja szeretni, akinek bejön, sokkal inkább a hangulata miatt. London, huszas évek, a helyszín pedig egy ódon magániskola.

Florence Cathcart, foglalkozását tekintve mindenféle szellemidéző szeánszokon vesz részt, hogy nyakon csípje a csalókat. Eddig minden alkalommal sikerült bebizonyítania, hogy puszta szélhámosságról van szó. Ezúttal azonban egy bentlakásos iskolába kap megbízást, amely egykor családi birtok volt, de gyilkosságok történtek. Néhány héttel ezelőtt az egyik növendéket is holtan találták, a gyerekek pedig megvannak győződve, hogy egy szellem bújkál a falak közt. A szkeptikus Florence fel is állítja sajátos csapdáit, látszólag ezúttal is szimpla csalás az egész, és már elégedetten el is hagyná az iskolát, de a történet itt koránt sem ér véget.

Az egyik legnagyobb probléma az, hogy a film körülbelül eddig a pontig tartja fenn az érdeklődést, pedig innentől kéne csak igazán lekötnie az embert. Maga az alapozás tehát remek, az ember azt hinné, hogy egy príma kis szellemes borzongásra szentel száz percet az életéből, de sajnos innentől az egész film teljesen felemás. Valahol ez nem meglepő, hiszen a rendező Nick Murphy az Awakening előtt a sorozatok világában kamatoztatta tudását, és beleesett abba a csapdába, amelybe nagyon sok, hozzá hasonlóan sorozatokból érkező első filmes rendező: nem volt képes úgy kitölteni a játékidőt, hogy az minden igényt kielégítsen. És ez az Awakening sajátos Achilles-sarka. Hellyel-közzel még néhány koppintást is felfedezhetünk azonos kategóriájú mozikból.

Persze akadnak feszültebb jelenetek, ehhez eleve adott volt a borús atmoszféra, az adott kor hangulata, azonban a hirtelen jött ijesztgetések sokszor túlságosan is tipikusra sikerültek, vagyis centikre meg tudod mondani, hogy most valamitől hamarosan meg kell majd ijednünk. Ahogy azt már említettem, a csattanó sem csattanik nagyot, de szerencsére gondoskodtak arról, hogy egészen a fináléig még csak megtippelni sem tudjuk, mi is lesz a csavar a történetben. Rebecca Hall-t még nem is említettem, jóformán az ő vállán nyugszik a film legjava, ezt el is viszi, közel sincs semmi baj az alakításával.

Mindent összevetve az Awakening nagyon felemás élmény, nem egy rossz alkotás, de nem hiszem, hogy ebben az életben valaha is újrázni fogom. Eleinte még a 6 pont is megfordult a fejemben, de kicsit leülepedve egyet kénytelen vagyok levonni.