Deadfall

A Deadfall akart lenni az új Fargo, de az az igazság, hogy soha nem fog akkora kult-számba menni. Ez a fagyos-havas thriller két szálon fut, amely aztán összefonódik. Könnyen meglehet, hogy ha már Fargo, akkor a Coen-tesók jobban elbírtak volna ezzel a filmmel, ha más nem, hát a hamisítatlan párbeszédeikkel méginkább feldobhatták volna.

Bár összességében nem rossz film a Deadfall, de hagy némi kívánnivalót maga után sajnos. Pedig a szálak összefonódása ügyes, a karakterek ábrázolásával sem volt különösebb gond, azonban nem egyszer fullad unalomba a film.

Addison és Liza, a testvérpáros egy táska pénzzel menekülnek, azonban egy autóbaleset következtében inkább különválnak. Mindeközben a sittről frissen szabadult egykori bokszoló, Jay éppen szüleihez tartva szedi fel az útról Lizát, idővel pedig egymásba gabalyodnak. Addison pedig senkit sem kímélve próbálja megtalálni a lányt. Közben a hatóság is szimatot fog. A nagy hóvihar pedig közeledik, na meg Hálaadás is.

Ugyan minden esély megvolt rá, hogy ebből egy frankó kis thriller legyen, ha a rendező Stefan Ruzowitzky elkerüli az üresjáratokat, és a szerelmi szál mellett inkább a feszültségre helyezi a hangsúlyt. Bár így is akad néhány pattanásig feszült momentum, lásd a kunyhós jelenetet, vagy esetleg a finálét, amelyre mindvégig számítunk, hogy így sül el, nem is egyszer láthattunk már ehhez hasonló jeleneteket más produkciókban, de mégis, itt sikerült összekapnia magát a filmnek. A legjobb választás kaszting terén mindenképp Eric Bana, mint Addison, aki gondolkozás nélkül képes lepuffantani bárkit, aki az útjába áll.

És végül...

Helyenként ellaposodik, ingoványos talajon lépkedő alkotás, de az irány jó, néhol tényleg kicsit Fargo utánérzet (nekem az sem volt épp a szívem csücske...), talán egy pofásabb forgatókönyvvel Ruzowitzky egyszer még jó filmet is rendez. 6/10.