The Apparition

Mert szellemes filmekből még úgy sincs elég... Hiába képtelenség szinte újat mutatni, a jó nép még mindig vevő a természetfelettire. Todd Lincoln ezzel a filmmel debütált, nem csak rendezőként, de még ő is írta, ráadásul sima PG-13 fölé nem mehetett. Na nem mintha a korhatári besorolás buktatta volna meg az Apparitiont.

Néha kicsit olyan érzésem volt, mintha a Paranormal Activity-t nézném normális operatőri munkával. Könnyen meglehet, hogy lévén szellemes sztori, a film tempója sem diktál épp gyors iramot, ezért merek párhuzamot vonni. És ez nem jelent jót, hiszen aki tudja, nem rajongok túlzottan a PA-szériáért.

Azt hiszem nálam most az Apparition tette be a kaput végleg, hiszen Amerika immár sokadszorra bebizonyította, nem igazán megy nekik ez a rémisztgetős szellemes sztori. Ideje lenne tanulni, hogy az egy kaptafára készült sablontömegeket idővel a nép már két mérföldről kiszúrja, és csak felesleges pénzkidobássá növik ki magukat a projektek. Nem lehet mindig ugyanazzal a szarral dobálózni, ez a nagy helyzet.

Fiatal pár új házba költözik, a megmagyarázhatatlan események pedig egyre csak sokasodnak. Később ki derül valami más is, de azt már nem lövöm le inkább.

Lévén, hogy horror, sem feszültséget, de még egyetlen olyan momentumot sem tartalmaz, amelytől akár egy hangyányit megijedtem volna. Maradnak az egyszer csak tárva-nyitva tátongó ablakok és ajtók, a hirtelen odébb csusszanó polc, néhány éjszakai nesz. Ez mondjuk a film első része, amelyre ha nem készülsz fel egy nagy adag koffeinnel, jó eséllyel alvás lesz a vége. Később aztán van egy váltás, mind a sztoriban, mint a cselekmény tempójában, de itt sem kell agyeldobásra számítani, maximum egy végletekig kiszámítható fináléra.

És végül...

Ezzel a filmmel Tom Felton is csak égeti magát. Todd Lincoln pedig nem kapott bizalmat, ha a következő filmjét is elszúrja, akkor inkább vegyen egy száznyolcvan fokos fordulatot, és menjen vissza kisfilmeket rendezni. 2/10.