Jack Reacher

Valahol megértem, hogy a Jack Reacher anyagilag megbukott. A messziről jött ember ránéz a film plakátjára, amelyen Tom Cruise feszít, és ezzel a címmel lazán elkönyveli egy átlagos, újabb hollywoodi akciófilmnek. Ha azonban valaki tisztában van azzal, hogy Lee Child regényeinek hőse kinézetre konkrétan Cruise szöges ellentéte, akkor meg aztán pláne legyint egyet, hogy mit akar ez a kis mitugrász JR szerepében?

Pedig sokkal több van ebben az egészben, amit a marketing sugallt, és még Cruise is viszonylag jól elbírt az amúgy nem éppen alacsony, izomkolosszus Jack Reacher karakterével. Azt pedig muszáj megjegyezni, hogy mindezt  Christopher McQuarrie kreálta nekünk vászonra, akinek a filmtörténelem egyik - szerintem - legjobb filmjét köszönhetjük. McQuarrie ugyan soha nem lesz képes megismételni azt az üdvrivalgást, amit a Közönséges Bűnözőkkel sikerült elérnie, de akármennyire is felemás élményekkel ültem végig a Jack Reachert, azért azt elkönyveltem, hogy látszott az igyekezet, a kreativitás, de valami mégis hiányzott.

A rendező úr (aki mellesleg a szkriptet is írta) próbált humorizálni, ez sok esetben megy is neki, próbál szembemenni pár akciófilmes klisével, de sajnos a film olyan szinten nem találja meg a helyét a műfajok közt, hogy nem egyszer esik a két szék közé, és ez esetben nem elég egy röhejes (tényleg vicces) fürdőszobai bunyó ahhoz, hogy kihúzza a filmet a katyvaszból, csak mert éppen valami vicces jelenetet próbált belesűríteni. És ha már negatívum, akkor kénytelen vagyok megemlíteni a fő gonosz figuráját, aki millió sablonból építkezik fel, nem is tudtam komolyan venni egy percig sem, amikor például rabságban töltött éveiről tartott kiselőadást.

Persze mindezektől eltekintve vannak jobb pillanatai a filmnek. Egyrészt a két órás játékidővel nincs gond, tisztességesen sikerült kitölteni mindezt, az pedig, hogy sokszor hosszú percekig nem kellenek dialógusok sem, a film mégis élvezhető, sőt, itt a legizgalmasabb, az külön pacsit érdemel. Ahogyan Tom Cruise is, aki van annyira határozott megjelenésű, elő tudja úgy adni karakterét, hogy nem is fogtam a fejem annyira, amikor pár kötekedő srácot egymaga lerendezett. Azonban azzal tessék számolni, hogy Reacher nem csak egy mini-Terminátor, de egyben Sherlock Holmesis , hiszen minden apróbb mozzanat feltűnik neki, ha nem is azonnal, de aztán máris elkezd kattogni az agya, és az egész ügyet új megvilágításba tudja helyezni.

Persze van történet is. Miután kézre kerítik azt a mesterlövész merénylőt, aki minden látszólagos ok nélkül vadászott le hat ártatlan civil embert fényes nappal, a nyílt utcán a kihallgatás során egy cetlire firkantja fel, hogy kerítsék elő neki Jack Reachert. Ő pedig megjelenik, szinte pillanatok alatt, és máris az elképesztően unszimpatikus, Rosamound Pike által megformált ügyvédnővel karöltve próbálják felgöngyölíteni az ügyet, amely közel sem olyan egyszerű, mint amilyennek látszik.

És végül...

Ki tudja, talán még folytatásra is vevő lettem volna, de erre ugye semmi esély. Pedig van alapanyag bőven. McQuarrie korrekt akciófilmet hozott össze, nem váltja meg vele a világot, nem újítja meg a műfajt, de egyszer elfogadható élmény volt a maga módján. A film véget ért, többnyire élveztem, de ahogy lepergett a stáblista, egyből kizökkentem. Na, valami ilyen élmény volt. 6/10.