Iron Man 3

Ugyan vannak pozitív és negatív élményeim egyaránt, de azt hiszem a tanulság, amit végérvényesen levontam az Iron Man 3 után, hogy bizony mindenféle várakozással ellentétben itt bizony nem Shane Black volt a legjobb választás a rendezői szerepre.

A new york-i Avengers-incidens óta Stark már nem a régi: pánikrohamok gyötrik, őrlődik önmagában, valami megváltozott benne. Miközben a világot egy Mandarin nevű terrorista fenyegeti, Stak élő egyenes adásban üzen neki spontán, hogy helló, én nem félek tőled, sőt, ha kell kinyírlak... és még a címét is megadja. Na ez az, amit nem kellett volna, hiszen hamarosan lerombolják Stark otthonát, aki kénytelen elmenekülni. Páncélja felmondja a szolgálatot, ezúttal nem Vasemberként, hanem egy átlagos emberként kell boldogulnia, miközben a fenyegetettség egyre nagyobb.

Hiába próbálták lenyomni az emberek torkán, hogy itt bizony tiszta epic lesz minden, hogy az orrunkig sem látunk majd a sötétebb tónustól, én úgy vélem, hogy ennél méltóbb lezárást érdemelt volna Tony Stark. Félreértés ne essék, az Iron Man 3. egy szórakoztató popcorn mozi, de ez a rendezőváltás nem volt épp a legjobb ötlet, ahogy fentebb is írtam, Black nem volt a legjobb ötlet. Persze az első hírek hallatán rajongók millióinak szívéről esett le egy nagy kő, elvégre Black úr olyan klasszikus akciófilmekben vett részt íróként, mint a Halálos Fegyver, vagy épp Az utolsó cserkész. Ezen buddy-humor meg is látszik a Vasember harmadik részén, az ugratások, a beszólások, főleg Cheadle és Downey beszélgetései is ezeket a filmeket idézik. Na meg ha már Shane Black, akkor karácsony baszki, ez a fickó megőrül ezért az ünnepért, amikor teheti, ide helyezi a történetet.

Kicsit elkanyarodtam, lássuk, mire is akartam kilyukadni. Szóval nem kell olyan búskomor hangulatot elképzelni, mint ahogy azt az első előzetes ígérte, de még AC/DC sincs. Ami megmaradt Starkból, az a lazasága, amit még két pánikroham közt sem veszített el. Azt hiszem úgy tudnám minőségileg elhelyezni a filmet, hogy a második résznél jobb, de az elsőnél semmiképp. Teljesen más típusú Iron Man-filmet kell elképzelni, erre tessék felkészülni. Ebben nyilván közre játszott az is, hogy Stark most inkább emberként érvényesül, persze nem kell megijedni, akadnak IM-zúzások bőven, de a film gerincét tulajdonképpen az jellemzi, hogy Tony átlagemberként nyomozgat. Ez a rész nem is volt annyira rossz, simán repül a játékidő, mígnem elérkezünk egy kiábrándító csattanóhoz, és egy még kiábrándítóbb fináléhoz. És ez egy elképesztően nagy gyenge pontja a filmnek. Nem is tudom, Joss Whedon hogy értette, amikor arról beszélt, miképp tudná ezt fokozni az Avengers 2-ben. Most komolyan, az Avengers fináléja ehhez képest klasszissal jobb, és akkor még szerényen fejeztem ki magam. Bár nem spóroltak az aprításokkal, de olyan fordulatokkal pakolták tele, amelyen egy gyakorlott néző csak legyint. Ha tovább akarnám sorolni a negatívumokat, akkor ott volt a kis srác, akivel Stark összebarátkozik. Ezek a jelenetek abszolút nem illettek a filmbe, valahogy nem éreztem odavalónak. Ha kihagyják, nem csak játékidőt spórolnak meg vele, de élvezhetőbbé is tette volna az összképet. Apróbb logikai hibákat direkt nem említek, mert felesleges ennyire szőrszálhasogatni.

A színészekre nagyon nem tudok rosszat mondani. Downey ugye kisujjából rázta ki a szerepet, Paltrow is rendben volt, ahogyan Cheadle is, na meg Favreau sem tűnt el, Happy Hogan amennyit lehet, poénkodik. Aztán ugye itt van Ben Kingsley, aki, ahogy azt vártuk, nagyon jó volt. Na meg Guy Pearce, őt pedig úgyszintén nem tudnám rossz szavakkal illetni. Talán Rebecca Hall, aki elég közepes volt, de nem is hagyták nagyon kibontakozni.

És végül...

Valahol jó, hogy nem Favreau huppant be újra a rendezői székbe, hiszen valljuk be, a második rész annyira nem ütötte meg a szintet. De nem is Black volt a legalkalmasabb direktor. Igaz, az Iron Man-fless hamar elkap, de amikor sokadik alkalommal sütik el azt a poént, hogy a távolról irányított páncél valaminek nekimegy, vagy elüti egy kamion, az már nem vicces. Ugyan szórakoztató élmény született, amely még mindig jobb egy Thor-nál, de lehetett volna sokkal, de sokkal kreatívabb, ha azt nézzük, párszor milyen jó kis élményt látunk, máskor meg csak legyintgetünk a dolgokra. Iszonyúan felemás élményben volt részem, amelyre legszívesebben 6 pontot adnék, de mivel Stark mindannyiunk haverja, mindannyiunk szívének csücske, ezzel együtt egy kevés kis elfogultság is közrejátszik, így 7/10, jó indulattal. Lehetett volna egy tökösebb lezárása a Vasember-trilógiának, de ezt kaptuk.

A stáblista utáni jelenetet amúgy nem érdemes megvárni... szerintem. Nem vezet fel semmit, bár én is meglepődtem rajt kicsit, de semmi extra. Elvileg majd az eheti amerikai premieren már lesz egy másik jelenet is, ha lehet hinni a pletykáknak, de ha csak nem vagytok olyan szerencsések, hogy nektek is odatekeri a mozigépész (ketten maradtunk a teremben, gondolom ő is leakart már lécelni), akkor nem mondom, hogy több, mint két óra ücsörgés után még megéri megvárni. Gondoltam ezt még megjegyzem, ahogy azt is, hogy a 3D szokás szerint semmit nem rakott hozzá az élményhez.