Karácsonyi lidércnyomás - Nightmare before Christmas

Mit is nézzen az ember, ha unja az évről évre ismétlődő karácsonyi tévé műsorokat, de mégis valami kellő kikapcsolódásra vágyik, mikor már telezabálta magát, így az ünnepek idején? Na aki rám hallgat, az beszerzi letölti a Karácsonyi lidércnyomást, mert nálam most az volt a nyerő, hiszen nem csak jó kis christmas hangulatot áraszt, hanem nosztalgiaként is megfelelő volt, ugyanis nem mostanában láttam már én sem.
Sőt, valójában, ha itthon is hagyomány lenne az igazi Halloween, ez a film még arra az alkalomra is tökéletes, de erre majd később vissza.

A film a maga műfaján belül kultikus, és korszakalkotó, igazi bábmese, de mégis animáció. Tim Burton producerként és forgatókönyvíróként is befigyel a filmben, de a rendezői széket Henry Selick foglalta el. Amúgy egy hamisítatlan, sötét és komor, mégis néhol vicces hangulatú filmmel van dolgunk. Több évek át készült stop motion technikával, és végül 1993-ban mutatták be.

A film középpontjában Halloween Town lakója, Jack Skellington áll, aki minden évben elnyeri a legjobb rémisztőnek járó díjat. Persze már unja az örökös ismétlődést, így nem csoda, ha egyszer fogja magát, és nagy magányában sétálni indul. Egy fába lépve (igen!) eljut Christmas Townba, ahol igen csak megtetszik neki ez az egész karácsonyi hangulat, így elraboltatja a Télapót, majd átveszi a helyét. Persze a gyerekek nem igazán örülnek a Jack féle ajándékoknak, ugyanis a vérében még mindig ott pezseg a rémisztgetés. Na tehát kérem, ez egy maximális kikapcsolódás így az ünnepekre. Elég szürreális, de hát ha Burton keze valamiben benne van, akkor az hétköznapi nem lehet. Az animáció mesterire sikeredett, minden okosan kidolgozott. De előre szólok: aki az éneklős dolgokat nem kedveli, akkor ez nem az ő filmje lesz, mivel elég gyakran dalra fakadnak a szereplők. Ez néhol kicsit nekem is sok volt, bár nekem nincs különösebb bajom egy zenés produkcióval, csak ez nem feltétlenül az a fajta mozi, amit ennyi zenével élvezni lehet maximálisan. Szóval akadtak benn jó pillanatok a daloknál, de akadtak percek, amikor sehova sem kívántam az énekeket.

De ha összegeznem kéne, akkor a Karácsonyi lidércnyomás alap mű, ez biztos. Korszakalkotó, egyedi; félelmetes és humoros, szürreális és mesés. 8 pontot simán megérdemel részemről, jó érzés volt újra megnézni sok sok év után. És mindenkinek Boldog Karácsonyt!