Dark Skies

Nem vagyunk bő lére eresztve idegenes filmekkel, ami valljuk be, nem is baj, hiszen hamar arra a sorsra jutnának, mint a kísértetek (lásd: Paranormal Activity). És erre itt a semmiből a Dark Skies, amely egy messze nem tökéletes film, de talán pont a hasonló témájú mozik alacsony létszáma miatt volt kellemes csalódás.

Még akkor is, ha nem egy eredeti művel van dolgunk. A cselekmény lényegében egy már többször kitaposott ösvényen halad előre, mondhatni, a már példának is felhozott Parajelenségek több momentuma is visszaköszön, de vegyük csak sorjában.

Egy átlagos, amerikai családnál különösebbnél különösebb dolgok történnek: először csak a konyhában van vagy irdatlan nagy rendetlenség, vagy a tárgyakból épül szinte megmagyarázhatatlanul kártyavárhoz hasonló építmény. Behatolásnak semmi nyoma. Majd amikor madarak csapódnak a háznak minden különösebb ok nélkül, és a kisebbik gyerek viselkedése is többször átmegy nem túl hétköznapiba, mindezekre pedig semmi magyarázat, na akkor jön a bekamerázás.

Hamar összeáll a kép: itt bizony idegenekről van szó, és hogy még egy kötelező kört is lefussunk, a család el is megy egy szakértőhöz, aki jó tanácsokkal látja el őket. Végül is sikerült körbe írnom a Dark Skies lényegét úgy, hogy még csak nem is voltam spoileres, főleg, hogy a film nem pont a csavaros cselekményéről lesz emlékezetes. Egyszerűen csak minden kliséje ellenére hatásos. Ezt talán csak jobban fokozza, hogy idegeneket szinte csak pár pillanatra láthatunk összesen. Szerencsére ezen kívül is sikerült néhány hatásos jelenettel feldobni a parásabb jeleneteket, és egy olyan befejezést írni neki, hogy bár az állunkat nem fogjuk keresni a szék alatt, de nem is nevezhető elcseszett lezárásnak.

Részemről kellemes kis film volt a Dark Skies: ugyan nem dobtam el az agyam, de a másfél óra teljesen korrektül lepergett. Nem az a tipikus maradandó élmény, de amíg tartott, addig jó volt nézni, hiába lehetett sejteni előre, mi fog történni. 7/10.