jOBS

Egy film arról, hogy Steve Jobs mennyire nem volt kedvelhető ember. Mindez két órában.

Kezdésnek láthatjuk, ahogy az öreg Jobs bemutatja az iPodot, majd vissza az időben, amikor még mezei bélyegnyalogató hippiként már arról álmodozott, hogy ő bizony alkotni fog valamit. Össze is szed pár srácot, akiket vagy átver, vagy idővel cserben hagy, majd kezdődhet a munka. Mindeközben Jobs haragja olyan, mint egy pöccre induló motor, és ha elszabadul, nem ismer határokat.

A helyzet az a filmmel, hogy bár teljesen nézhető, de mégis, életrajzi filmhez mérten elég sekélyesre sikerült, témáját tekintve. Igazából nem egy teljes életet láthatunk, mondjuk a giccs tetőfoka lett volna, ha Ashton Kutcher öregre maszkírozva haldoklik, miközben mondjuk valami világmegváltó szöveget durmol a halálos ágyán az alkotásról. Nem, a film inkább mintha tényleg arra próbálna rávilágítani, amit az egyik szereplő is elmond magának Jobs-nak, hogy ő csak a saját világában él, ami elég szűk. Ebben vannak konfliktusok, hirtelen haragú kirobbanások, de ott van mindvégig az eltökéltség, nem hiába vitte olyan sokra Jobs.

Sokan féltek attól - többek közt én is - hogy Kutcherrel melléfogtak, hiszen nyílt titok, csupán Jobs fiatalkori énje és a Kutcher közti félelmetes hasonlóság miatt kasztingolták be. De nem fogtak mellé, meglepően jól hozza a szerepét, noha ez a film első jelentére (öreg Jobs) annyira nem jellemző. A továbbiakban azonban minden félelmem elszállt.

Ahogy már említettem, teljesen nézhető a film, de inkább csak puhatolózik, mintsem egy teljes Jobs-életet mutasson be. A Sorkin-féle filmet azért eléggé várom, mert tud írni a fickó, bár ott is csak részleteket kapunk a mogul életéből, viszont tippre azt mondom, az jobban ütni fog. Ez viszont 6/10.