Blue Jasmine [2013]

Tény, hogy Woody Allen már nem a régi, nem azt a fajta szellemiséget szállítja, amiért annak idején egyik kedvenc rendezőmmé avanzsálódott, de még mindig van kraft az öregben. Még ha voltak többségében gyengébb produkciói is az elmúlt években, azért a Blue Jasmine remek példa arra a bizonyos "kraftra".

A Cate Blanchett által alakított Jasmine hosszú évekig élte a fényűző életet gazdag férje (Alec Baldwin) mellett, miközben neki konkrétan semmit nem kellett csinálnia, csak élni az áloméletet. Mindez azonban semmivé válik, amikor uráról kiderül, hogy vagyonát csalással szerezte. A férj lesittelése után Jasmine kénytelen testvéréhez költözni, akinek azonban az élet nem jött össze, címszereplőnk pedig egyszerűen képtelen beilleszkedni a hétköznapi emberek életébe, még az is nagy teher neki, hogy dolgozni menjen, hiszen minden átlagembert alapból lenéz.

A film voltaképp azért működőképes, mert Woody Allen jól megkavarta az idősíkokat. Ugye két szálon fut a sztori, egyikben még azt látjuk, ahogy Jasmine élete mondhatni pompás, de már lassacskán kezd kavarogni a szar, míg a másik szálon azt kapjuk, amikor testvére kis lakásában próbál túl lenni mindezen, miközben a körülötte lévőket az őrületbe kergeti elviselhetetlen természetével. Ezen síkok pedig kb. 10-15 percenként váltogatják egymást. Én erről személy szerint nem tudtam, így kellett egy kis idő, mire kitisztult, de onnantól elkapott a film.

Gondolom azt mondanom sem kell, hogy főhősnőnk kiállhatatlan. A tipikus "kanál vízben"-kategória. De Cate Blanchett zseniálisan, ismétlem: zseniálisan alakítja Jasmine-t. Ha volt mostanában Woody Allennek jó kasztingja, akkor az a Vicky Christina Barcelona Javier Bardemje mellett most Cate Blanchett. Természetesen Alec Baldwin is jó volt a maga karakterében, az viszont, hogy magát Ford Fairlane-t is szerepeltetni fogja Allen, na arra nem számítottam.

Ami viszont gondom volt a filmmel, hogy egy-két helyen elég szépen leül a cselekmény. Bizony van, hogy nem nagyon haladunk előre, pedig egy cirka 98 perces moziról van szó, ami nem egy hosszú játékidő, de még így is voltak pillanatok, amikor az órámra kellett pillantanom.

Ennek ellenére azonban mégis egy kellemes mozi a Blue Jasmine. Mint ahogy azt már mondtam, Allen messze nem a régi, de tud jó mozikat rendezni, ha akar, ennyi idősen is. Nem lett hibátlan, de egyszer mindenképp ajánlott a megtekintése, remekül ábrázolja a két társadalmi réteg közti különbséget, azt, hogy egy ember, akinek hirtelen ekkora fordulatot vesz az élete, mennyire nem tud mit kezdeni a sorsával. 7/10.