Following (1998)

A Memento és az általa szerzett hírnév előtt két évvel Christopher Nolan elkészítette ezt a több fesztiváldíjat is megnyert alkotást. A Following egy könnyen fogyasztható, csavarokkal telepakolt, minimális költségvetésű mozi, amellyel többek közt a rendező sajátos védjegyeit is kiépítette.

A történet főszereplője egy munkanélküli férfi, aki magányosan tengeti mindennapjait, általában lakásában pötyögteti az írógépét. Azonban hamar rabja lesz a követésnek. Nap, mint nap kiszemel különböző, vadidegen embereket az utcán, majd a nyomukba ered. Megfigyeli őket: hova mennek, mit csinálnak, kikkel találkoznak. Ám egyik nap az aktuális kiszemelt megszólítja hősünket, hogy ki ő, mit akar tőle, és miért követi? Hamar kiderül, hogy Cobb nem egy hétköznapi ember, de azt hiszem, ennél többet nem is mondok el a történetből.

Maga a film zseniális. A történet szépen csordogál egymagában, a maga enyhén művészi tálalásában. Nolan nem nyújtotta el túlságosan, a mindösszesen 69 perces játékidő pontosan elég volt ahhoz, hogy minden terítékre kerüljön. Az időbeli ugrálások talán kicsit összezavarhatják az embert, de hamar összerakod a dolgokat. Mondjuk van "segítség", ugyanis a két időben a főszereplőnek más-más haja van, ez könnyíthet a dolgon, de amúgy durva, hogy még ennek is jelentősége lesz.

Persze van a végén nagy-nagy csattanó, de ahogy haladunk előre, mindig kiderül, hogy hoppá, itt is át voltunk eddig verve. És ettől olyan különleges a Following, hogy egy idő után már sosem tudhatod, mi vár rád a következő sarkon, ráadásul a végén kiderül, hogy nagyon sok apró mozzanatnak elég komoly jelentősége van. És gondolom sokaknak ismerősen cseng a név: Cobb. Igen, Nolan az Inception-höz ebből a filmből vette elő újra ezt a nevet.

A mindössze 6000 dollárból készített fekete-fehér film (színes szalagra nem futotta) egy utolsó előtti lépcsőfok volt Nolan-nek ahhoz, hogy az egész világ megismerje a nevét. Azóta jobbnál jobb rendezéseket köszönhetünk neki.

A pontszám 7/10.