Monsters

A héten két űrlényes filmet is néztem. A másik a Skyline volt (erről majd máskor), de a kettő közül a Monsters szerepelt jobban. Oké, nem pörög annyira, de nagyon ki van hegyezve az érzelmekre. Ez volt az a film, amit annak idején a District 9 utódjának próbáltak beállítani még a trailer alapján, viszont annyira azért nem lett jó. Sőt, a kettő nem is összehasonlítható annyira, mint amennyire vártam.

A film elején tudatják velünk, hogy hat évvel ezelőtt a NASA idegen életformát észlelt a Naprendszerben. Egy szondát küldtek oda, ám az visszafelé tartva Mexikó felett darabokra hullott. Azóta élnek a Földön a lények. Maga a film története pedig abból áll, hogy egy fényképész srác a főnöke lányát próbálja visszajuttatni az Államokba, persze ez nem olyan egyszerű, hiszen alaposan megváltozott az élet a földönkívüliek megjelenése óta, akik amúgy óriás, polip szerű lények.

Sajnos a film fő hibája a kellő mennyiségű vontatottság mellett, hogy folyamatosan próbálja elhitetni: majd mindjárt jobb lesz, csak türelem. Ugyanis szinte végig dobálják fel a labdát, azt hiszed, hogy ez akkor egy eseménydúsabb jelenet lesz, de nem. Itt nem az emberek és az idegenek harcáról van szó, ahol majd kiderül, hogy az ember a rossz. Teljesen másról van szó ugyanis. A két szereplő közt ugyanis lassan kialakul valami, ahogyan ez már a legelső pillanattól kitalálható.

Amit viszont feltétlenül muszáj megemlíteni, az a látvány, na az valami brutálisan jó lett. Lezuhant helikopterek, lerombolt épületek, folyamatosan elsuhanó repülők az égen, valamint védőmaszkban játszadozó gyerekek. Nagyon világvége hangulat, imádtam. Az meg külön tetszett, hogy a lényekből annyira nem látunk sokat, inkább csak amolyan Cloverfield szinten. Néha csak a hangjukat halljuk. Olyankor tényleg a képernyőre tapadsz.

Valamivel jobbra számítottam, megmondom őszintén. Azt hittem, hogy egy fokkal azért pörgősebb filmre ülök le, de nem így történt. Elég sokszor fullad unalomba a cselekmény, párszor az órámra kellett tekintenem. Ellenben a pár napja lecsekkolt Skyline után igazi felüdülés volt, de még így sem lett annyira jó film, mint azt vártam. Értékelésnek akkor 6/10. Bár nem tudom, mikor lesz lelki erőm újra leülni megnézni.

Picit amúgy csökkent a lelkesedésem az idegenes filmekkel kapcsolatban. Mostanában ontják őket rendesen. Az utolsó reményem a hamarosan mozikba kerülő Battle Los Angeles lesz, ha az sem lesz jó film, akkor ideje lesz újra megnéznem mondjuk a Függetlenség napját, meg a District 9-t és egy darabig messzire elkerülni ezt a kategóriát.

A tovább mögött pedig összegyűjtöttem néhány általam ellőtt képet arról a bizonyos látványról, ami annyira jó lett. Nem spoileres egyik sem.