Féktelen Harag (Drive Angry)

Nic Cage végigrepeszt a verdájával, miközben nem kímél senkit és semmit, hatalmas káoszt hagyva maga után. Hát igen, milyen szép is lett volna, ha ez maximálisan teljesül is. Valami ilyesmire számítottam, mert konkrétan ezt kellett volna képviselnie a filmnek, és ez részben össze is jött, részben pedig nem. Egy igazi B-kategóriás mozi a '80-as évekből, amely néhol már túl komolyan veszi magát, máskor viszont önmaga paródiájába fullad. Pedig Cage egyenesen a pokolból tér vissza egy pokoli frizurával, hogy elrabolt unokáját kiszabadítsa egy szekta karmai közül, mielőtt azok teleholdkor feláldozzák.

Amit feltétlenül a pozitív oldalra kell sorolni, azok az akció, illetve az üldözési jelenetek. Na itt nem spóroltak sem a kegyetlenséggel, sem a tempóval. Minden a helyén van, tényleg megy a trancsír, ilyenkor teljesedik ki igazán a film valódi arca, amit vártunk az előzetes cuccok alapján. Ráadásképp a finálé előtti hosszabb kocsis üldözés úgy konkrétan odaszegez a székhez, annyira feszes. Magával a film tempójával sem volt különösebb gond, leszámítva egy-két üresjáratot, amikor párszor azért az órámra kellett pislognom. Meg persze az olyan hülyülések sem maradhattak el, mint amikor például Cage szex közben lövi szét a betolakodó fickókat, na azon tényleg röhögtem, még akkor is, ha korábban ezt a jelenetet már láttam. Kár amúgy, hogy az efféle hülyülésekből nem volt olyan sok, azt hittem dúskálunk majd a hasonló szkeccsekben.

Az iromány elején említettem a sztorit, azt hiszem, ehhez még csak annyit tennék hozzá, hogy a Cage által megformált Milton nyomában ott lohol a Könyvelő... és itt álljunk is meg egy pillanatra! William Fitchner karaktere olyan szinten uralja a jeleneteit, hogy már tényleg azt vártam, mikor bukkan fel legközelebb. A helyzet az ugyanis, hogy elég masszívan lemossa a többieket a vászonról. Öröm volt nézni, amit művel, üde színfoltja lett a filmnek. Mint színészt, sosem kedveltem annyira, de itt most végre, ha csak másfél órára is, nekem a kedvencem volt.

Ha pedig a színészeknél tartunk, akkor Nicolas Cage. Valójában nem volt nagy was ist das ez a karakter, igazi fapofával végignyomott, bosszúra éhes fickó volt, amilyen például Rock a Faster-ben. Viszont még most sem tudom eldönteni, mennyire lett volna jobb - vagy rosszabb? - valaki más a helyére. Na mindegy is, szeretjük Cage-t, az a lényeg. Mellette Amber Heard remekül asszisztált, David Morse pedig nem is tudtam, hogy szerepelni fog. Ellenben akivel tényleg nem voltam túl elégedett, az Billy Burke, a szekta vezérének szerepében. Egyszerűen nem tudtam őt komolyan venni egy pillanatig sem. Persze az is lehet, hogy a szörnyen rossz szinkron tehetett róla, mert például az ő hangja valami nagyon irritáló volt. A film egyértelmű ásza Fitchner volt, és kész.

Elérkeztünk oda, hogy a negatív oldal. Amin picit fogtam a fejemet, azok a párbeszédek voltak. Nem tudnék felidézni már egyet sem, de volt, amikor akkora hülyeségeket mondtak, amiket ráadásul komolyan is gondoltak, hogy tényleg nem értettem, ezt most minek. Aztán a drámázás, ami persze kellett, hiszen egy elrabolt csecsemő körül forgott a történet, de sajnos túlzásba is estek sokszor ezen a téren. A másik pedig, hogy amilyen jól indult az egész dzsembori, a végére már annyira átment valami...hát valami egészen másba. A már említett üldözéses jelenetet követő, az utolsó kb. 20 percet legszívesebben kitörölném az emlékezetemből. Főleg a legutolsó percek, amik már végképp megadták a kegyelemdöfést, és áldottam az eget, hogy vége.

Sajnos egy kihagyott lehetőségként végezte a Drive Angry, lehetett volna még rajt mit csiszolni. Minden korábbi hype-anyag után én másra számítottam, de a sok lehúzó kritikát elolvasva azt hittem, rosszabb lesz. Komolyan, ha jobban összekapják, lehetne akár egy eszméletlen 8 pontos trash-hülyülés, amilyennek valójában lennie kéne. Viszont marad így 6/10, utólag visszagondolva egy percig sem bántam, hogy megnéztem. Sőt, újra nézhető, majd valamikor sokára, de semmiképp sem a közeljövőben.