Elég megrázó élmény volt, nem tudnám nyugodt szívvel ajánlani mindenkinek. Maga a történet nagyon összetett, két szálon fut, de megpróbálom jól leírni a lényeget. 1981-et írunk, a nyolcéves Brian a pincéjükben kuksol, orrából ömlik a vér, és képtelen felidézni az elmúlt öt óra történéseit. Ez az idő kimaradás éveken át végigkíséri őt, meg van róla győződve, hogy az idegenek rabolták el. Mindeközben a vele egyidős Neil-t a pedofil baseball edzője a lakására csábítja, és hát khm. De nem erőszakosan, hanem lépésről lépésre, szegény tapasztalatlan srácnak végül még tetszik is a dolog. Ugrunk az időben, 1991-ben Brian egyetemista, aki még mindig az elveszett óráit keresi. Neil viszont rossz életű, meleg férfi prostiként végezte. Ennél többet csak azért nem árulok el, mert néhány fordulat kikövetkeztethető lenne, de nyugi, még nem telt el sok a játékidőből, lesznek még meglepetések.
Azzal kezdeném, hogy mi nem tetszett. Például Neil kuncsaftjai. Oké, egyszer bemutatják, hogy férfiprosti, aztán meg mondjuk, legyen még egy ilyen, amelyik a végén kicsit másképp alakul, mint tervezte, de a többi jelenet ezzel kapcsolatban elég csúnya időhúzásnak tehető be, sajnos. Még csak nem is hosszú film, ha jól emlékszem, 104 perc körüli a játékideje, a többire meg bőven jutnak jobbnál jobb jelenetek szerencsére. Talán még az idegenes-szál az, aminél van egy momentum, amit a mai napig nem tudok hova tenni, de aki látta a filmet, azzal kidumálhatjuk, mert van egy halvány tippem.
Az, hogy a film megrázó, inkább csak a végén tudatosult bennem, a legvégén. Konkrétan azt próbálja sugallni, hogy egy ilyesfajta gyerekkori esemény milyen más irányba tudja fordítani az ember életét. Néhol már-már túlságosan realistán festi le ezt a dolgot, de nyugi, azért nem annyira, mint egy KenPark, valamilyen szinten próbálnak maradni a jó ízlés határain belül, már ha egy ilyen filmnél szabad ilyet mondani. A lehúzós, vagy - kicsit durván fog hangzani - sokkoló percek mellet azért akadnak tényleg szép jelenetek, például amikor Levitt és a csaj ketten állnak a hóesésben, és hallgatják a hangszórót. Őszinte leszek, azt a jelenetet újra megnéztem a film után.
A színészekről annyit, hogy Joseph Gordon-Levitt ezúttal sem okozott csalódást, és noha mostanában nagyon odafigyelek a munkásságára, ezt a filmet mégsem miatta néztem meg. Mellette Brady Corbet is jó volt, de kettejük közül JGL játéka volt inkább meggyőző, Corbet kissé eltörpült mellette. Az edzőt alakító Bill Sage pedig kellőképpen unszimpatikus fickónak tűnik, olyannyira, hogy már a legelső pillanattól tudjuk, valami nem stimmel vele. Amúgy őt már az Amerikai Psychóban is láthattuk mellékszereplőként, bár puskáznom kellett, honnan volt olyan ismerős.
A zenék pedig... ááhh, a soundtrack kell! Nagyon megadta a filmnek a hangulatot, főleg a legvégén egy Sigur Rós dal itt is remek választásnak bizonyult. Bár sokszor csak alapdallamok szólnak, de milyenek!
Azt hiszem, a végeredmény 8/10, de mint már említettem, nem merném ajánlani mindenkinek, csak aki vevő egy megrázó drámára. Elég tabutémákat feszeget, néhol pedig nem kicsit tudja lesokkolni az embert. Amúgy mostanság igen csak rákattantam az ehhez hasonló független kisfilmekre, elképzelhető, hogy elszaporodnak az efféle írások majd a blogon.
.jpg)
Jó kis kedvcsináló, lehet meg is nézem valamikor.
VálaszTörlésSzépeket! Annyit olvasok ilyen filmecskékről, de hol lehet ezeket megnézni ha muszály, akkor megvenni? Nem csak ezt szeretném megnézni, és teljesen tanácstalan vagyok, üzletben ilyet nem láttam.
VálaszTörlésAz a baj, hogy nem minden ilyesfajta kisfilmet adnak ki itthon, ezt meg aztán főleg nem, ha jól tudom. Internetről leszedhető, felirat meg különböző oldalakon :)
VálaszTörlés