Összehasonlítás: Choke

Van az a helyzet, amikor megnézel egy filmet, és oda meg vissza vagy tőle, annyira tetszik. Aztán valamivel később megnézed újra és a lelkesedésed még mindig nem apad. Aztán néhány évvel később elolvasod a könyvet, amelyből adaptálták, és az egyik szemed sír, a másik pedig nevet, mivel rájössz, hogy egy ilyen jó könyvből még ennél is jobb filmet csinálhattak volna. Na, én pont így jártam a Fulladással.

A továbbiakban spoilerek.


A történet főhőse Victor, aki kóros szexfüggő, emiatt terápiákra kénytelen járni, de sokszor ehelyett inkább egyik csoporttársnőjével kefél. Mindamellett megrögzött szélhámos: éttermekben direkt félrenyeli az ételt, majd fuldokolva, torkán a falattal odatipeg valamelyik látszólag gazdag vendéghez, aki miután megmentette, felveszi vele a kapcsolatot, így Victor egyéb szélhámosságokkal még pénzt is ki tud facsarni belőle. A pénz az anyja kórházi ellátásra kell, aki az egyre súlyosbodó állapota miatt meg sem ismeri a fiát. Victor itt ismerkedik meg Dr. Paige Marshallal, aki iránt lehet, hogy még érezne is valami komolyabbat.

Azzal kezdeném, hogy Sam Rockwell. Egyszerűen cool. Sokkal jobban illenek rá ezek a züllöttebb karakterek, ez tény. Remek választás volt. A többi szereplővel sincs amúgy különösebb gond, hiszen például Victor anyjaként Angelica Houston is kiváló volt, mint ahogy a skanzen főnökeként Clark Gregg is remekelt. Apropó, álljunk meg itt, hiszen ő is rendezte a Fulladást. Bizony, a Marvel univerzum Coulson ügynökének első és eddig utolsó rendezése ez.

A könyvben elég sok flashback van, amelyek kivételesen nem egyes szám első személyben vannak megírva. Ezekből a filmben is kapunk ízelítőt, nem a legjobb pillanatok, de egész jól lettek vizionálva. Sajnos azonban nagyon sok mindent kihagytak, amik tovább színesíthették volna a palettát. Valahol érezni lehetett, hogy próbálták csak a lényegesebb dolgokat beleírni a filmbe, ami egy kicsit is felesleges, azt mellőzték. Ez valahol jó, mert kerülték az üresjáratok okozta veszélyeket, másrészről pedig kár, mert van néhány jelenet, amit szívesen megnéztem volna a filmen is. Ezekre amúgy simán lett volna lehetőség, hiszen a játékidő nem lépi túl a másfél órát. Kedvenc jelenet? Naná, hogy a "Mit nem tenne Jézus?".

Ami miatt sajnos húznom kellett a számat, az a film vége. Egy Palahniuk könyvben sosincs happy end. Oké, nem azt mondom, hogy itt teljes a boldogság, de félig-meddig helyre jönnek a dolgok. Legalábbis próbálják ezt a hatást kelteni, az utolsó jelenetben, a repülőn. Annyira feelgood-ra csinálták azt zárást, hogy a messziről jött ember ki sem találná, hogy ez Palahniuk. Ez még a regény elolvasása előtt is feltűnt. Ehhez képest a könyvben teljesen más véget kap, ott sokkal jobban tetszett a dolog. Ja, és nem hiszem el, hogy a magyar címben nem tudtak közös nevezőre jutni: míg a film Fulladás, addig a könyv a Cigányút címet kapta. Kicsit zavaróan hat.

Ha Palahniuk, akkor egyértelműen Fight Club. Nekem ott mind a könyv, mind a film ugyanúgy bejött, itt azonban a regény került ki győztesen. Nem tökéletes adaptáció, de korrekt, talán egy másik rendezővel (mondjuk Fincher?) sokkal többre mentek volna. Clark Gregg bebizonyította, hogy jó rendező, de ha legközelebb ilyenre adja a fejét, akkor inkább hanyagolja az adaptálást.