Season of the Witch

Nicolas Cage csillaga leáldozóban? Már egy ideje tart a lejtőn való lesiklás, most azonban egy fokkal közelebb került a mélyponthoz az egykori Castor Troy.

A Season of the Witch legnagyobb negatívuma volt számomra, hogy leülhetsz akármilyen kicsi elvárásokkal, még akkor is csalódni fogsz. Mit is lehet kezdeni egy boszorkányos témával? Hát ne azt, amit Dominic Sena kreált ezúttal. Egy milliószor lerágott egyveleget sikerült összeeszkábálnia, amely látványos ugyan, de semmi több.

A történet röviden annyi, hogy két bujdosó, egykori kereszteslovagnak egy boszorkányt kell elszállítani egy kolostorba. Az ok roppant egyszerű: kitört a bubópestis, és mindenki a lányt gyanúsítja a járvány eljövetelével. A kolostorban a szerzetesek pedig majd leveszik az átkot.

Már ott röhögtem, amikor az elején körülbelül négy keresztes hadjáratból láthatunk ízelítőt, de egyik sem különbözik a másiktól: csattognak a kardok, hullanak a pogányok, és ezt nézhetjük cirka öt percig, miközben Cage és Perlman barátilag oltják egymást. Na jó, ezek az oltások, cseszegetések talán még nem is sikerültek olyan rosszra, nagyrészt.

Maga a cselekmény egyetlen ponton válik izgalmassá, már ha egyáltalán rá lehet mondani, hogy izgalmas. Ez pedig a hídon való átkelés, ugyanis amíg viszik a boszorkányt, addig ezen az egy jeleneten kívül nem sok a tényleges történés. Mindenesetre gyönyörű szép tájakon játszódik a film, amelynek hála egy-egy pillanatra még el is kapod a fonalat, de pár perc múlva ki is zökkensz.

Nagyon úgy tűnt végig, hogy ezt a filmet tényleg komolyan gondolták, miközben mi egy percig sem tudunk így viszonyulni hozzá. Nem mondom, hogy unalmas lett, mégis teljesen üres. Ezúttal Cage színészi teljesítménye sem sorolható a pozitív oldalra. Szomorú leírni az ilyet, mert én amúgy bírom őt. Vele ellentétben Ron Perlman még mindig teljesen jó volt, szinte a legkedvelhetőbb karakter az egész filmben.

4/10 a végeredmény, ami majdnem 3 lett végül. Ne kérdezzétek, miért néztem meg.