Submarine

Néhol a Zabhegyezőt, néhol Adrian Mole-t juttatja eszünkbe a Submarine. A helyszín a '80-as évek vidéki Angliája, a főhős pedig egy nem túl nagy népszerűségnek örvendő kamasz srác, Oliver Tate. Szerelmi problémái mellett szülei válságba sodródó házasságát is nyomon követhetjük, mindez az ő sajátos látásmódján keresztül.

És itt van a slusszpoén: a fejezetekre bontott történetben Oliver naivságával látjuk az ő kis világát, az őt körülvevő dolgokat, magát a szerelmet, és hogy miképp próbálja megmenteni szülei befásult, szürke házasságát. Ennek akár az új szomszéd még véget is vethet, hiszen mint kiderül, a nemrégiben melléjük költözött, látnoki psycho-előadásokat tartó Graham nem más, mint anyja egykori első szerelme. Oliver pedig nem egyszer kerül válaszút elé, melyik a fontosabb: barátnő vagy család? Néha mindkettő reménytelennek tűnik.

Craig Roberts előtt pedig le a kalappal. Az eddig inkább sorozatokban és mellékszerepekben feltűnt fiatal srác alakítása több, mint meggyőző, mintha csak ráírták volna ezt a szerepet. Még ha nem is a Submarine lesz a mérföldkő, de hallunk még felőle.

A végeredmény pedig egy kellemes, független kis dramedy. Néha lehangol, néha megnevettet (elvégre is ez egy dramedy feladata). Nem az a típusú film, amit majd a közeljövőben újra megnéznék, de ha tegyük fel valamikor a polcon látom elérhető áron, már landol is a kosaramba. 7/10. Nem is tudom, szerintem hajszálak választják el egy nyolcastól. A premier időzítés pedig jobb nem is lehetne, hiszen míg a film képi világa is teljesen szürkés, addig nekünk se kell messze mennünk egy beborult égboltig.