Stop Out

Volt néhány film, amit láttam ugyan, de nem írtam róla, és így az év végi összesítés előtt egy nappal nekik is kijár néhány sor.

Főleg az idei évből, vagy a közelmúltból válogattam össze ezeket a filmeket. Persze biztos lenne még, amiről tudnék írni, de most kapásból ezek ugrottak be.

Kung Fu Panda 2.

Az év legjobb animációja. Hogy milyen lett? Hát jobb, mint az első rész. Bár nekem az is tetszett többnyire. Számomra kicsit váratott magára a film, mivel eredeti nyelven akartam, főleg Jack Black, Seth Rogen és Danny McBride miatt. A végén pedig elég rendesen lógva hagytak minket, ha pedig ilyen minőséget produkálnak majd a folytatásban, akkor mindenképp jöhet.

The King's Speech

A Király Beszéde érdekes helyzet volt. Egyrészről ki gondolta volna, hogy egy ilyen témából ki lehet hozni egy komplett filmet? Másfelől még Oscart is kapott, de végül annyira "oszkárszagú" volt az egész film, hogy sejteni lehetett, nem csak a jelölést. Én nem adtam volna neki, megmondom őszintén. Nem azt mondom, hogy rossz film, mert voltak jó pillanatai, de nem is volt egy akkora eresztés, mint amilyennek beharangozták. A szereplők amúgy mind-mind remekeltek, főleg Geoffrey Rush, aki még Colin Firth-öt is lesöpri szinte. Szigorúan egyszer nézhető, de könnyen felejthető darabként végezte.

The Roommate

Ez volt az a film, amit csak azért néztem végig, mert nem szeretek félbehagyni filmeket. Kolis thriller (na jó, a thriller kifejezés lehet túlzás) egy csajról, akinek a szobatársával valami nincs rendben: egészen pontosan egy túlzottan féltékeny pszichopata, meg hasonlók. Az év egyik legrosszabb filmélményének díját szerintem a The Roommate kapná.

The Guard

John Michael McDonaugh egy nagyon fasza fekete komédiát hozott össze nekünk. Igaz nincs olyan jó, mint az In Bruges, de érezni, hogy a két rendezőben ugyanazon vér csordogál. Brendan Gleeson egyszerűen zseniálisat alakít a hedonista zsaru szerepében. Vigyázat, csípős humorú, olykor rasszista megnyilvánulású film, McDonaugh módra.

Winter's Bone

Az igazat megvallva, valamivel többre számítottam, de még így is beszippantott a film naturalizmusa. Jennifer Lawrence előtt azonban le a kalappal, mert szépen elvitte a filmet. Arról szól, hogy drogdealer apja eltűnt, és mivel nem jelent meg egy tárgyaláson, ezért ha nem kerül elő, elveszik a házat, ahol a lány 17 éves kora ellenére egyedül gondoskodik kistestvéreiről és beteg anyjáról. Rétegfilm, elég rendesen.

Puss in Boots

A Kandúr üde színfoltja volt a Shrek-filmeknek, ezt kár is vitatni. Mivel az ogre már nem tért vissza, így az utolsó centek kifacsarása érdekében még összedobták nekünk ezt a spin-offot, ami meglepően szórakoztató volt, de csak és kizárólag a maga módján. Egyrészt ha Shrek színvonalat vársz, csalódni fogsz, mivel pár felnőttes kikacsintástól eltekintve túlságosan is gyerekesre vették a figurát. Persze a Kandúr még mindig haláli, ahogyan a mellékszereplőkkel sem volt semmi baj, csak a történet sikerült már-már túlságosan is egyszerűre. Kicsit izzadságszagú volt az összkép.

Insidious

Ez bosszantó volt. Az Insidious ugyanis számomra egy olyasfajta film volt, ami lépésről lépésre egyre jobban tetszett, kivéve a finálét, mert az nagyon nem. Így elég komoly mélyrepülés vette kezdetét, és szerintem 6-nál többre nem is pontoznám. Család gyerekét megtámadja egy démon, miközben a kisfiú kómában fekszik. Párszor azért sikerült megugrasztania, mert mint mondtam, a nagy része bejött, de pont a lényegnél vesztettem el a bizalmam felé. Kár érte.

Larry Crowne

Egy valamit megtanultunk: Tom Hanksnek nem erőssége a rendezés. A középkorú, alapjáraton mindig pozitív benyomást keltő Larry Crowne-t kirúgják a munkahelyéről, mert nincs diplomája. Mit lehet ilyenkor tenni? Be kell iratkozni az egyetemre. Larry ezután bandázni kezd robogós iskolatársaival, valamint megtetszik neki egyik tanárnője is. Ha nem ülsz le nagy elvárásokkal, talán még tetszeni is fog valamilyen szinten, de nekem egy erős közepes eredményre futotta csak. Julia Roberts pedig nem is tudom, mikor volt ennyire idegesítő utoljára.

Get Low

Aranyos, megtörtént mese egy remetéről, aki még halála előtt megakarja rendezni saját temetési összejövetelét. Mindennek az oka annyi, hogy a helyi kisvárosban nem nézik őt jó szemmel, rémtörténeteket mesélnek róla, és talán ezen a bizonyos összejövetelen majd megmutathatja, hogy nem is olyan rossz ember ő valójában. Attól eltekintve, hogy Robert Duvall és Bill Murray remekelnek, sajnos a Get Low maga hagy némi kívánnivalót maga után. Az alapötlet is jó, de maga a végeredmény még idő előtt unalmassá válik sokszor. Tetszett, de nem nézném újra, és nyugodt szívvel nem is ajánlanám.

The Next Three Days

Emlékszem, akartam írni a filmről anno, főleg, hogy még a premier környékén láttam, de végül csak elmaradt a dolog. Egy biztos: ez a film piszok jó. Russel Crowe egyetemi tanár, idilli házasságban él, mígnem egy nap feleségét gyilkosság vádjával letartóztatják. Mint kiderül, minden bizonyíték a nő ellen szól, húsz évre el is ítélik. A férj nem tehet mást, kieszel egy holtbiztos tervet, és félredobva elveit elhatározza, hogy megszökteti a feleségét. Mindeközben Crowe a szemünk előtt változik át hétköznapi emberből egy célorientált férfivá. A feszültség pedig a plafont veri.

Rio

Kellemes animáció madarakról, de ezt most főleg a kisebb korosztálynak szánták. Minket, felnőtteket már nem biztos, hogy letudnak kötni vele. Na jó, inkább úgy mondom, hogy nem mindenkit. A nagyobb korosztály felé való néhány kikacsintás inkább olyan Ice Age-szinten helyezkedik el. Mondjuk ez várható is volt. Egy elkényeztetett (de nem ellenszenves) házi papagáj története, aki gazdájával Rióba utazik. Itt persze bonyodalom bonyodalmat követ, ahogy az lenni szokott. Mint mondtam, kellemesen eltöltött másfél óra volt, de nem vágott falhoz annyira.

Hobo with a Shotgun

Alapjában véve szeretem a grindhouset, mint műfajt. Nem csak a Machete, de a Terror Planet is veszettül bejött. A Hobo elé is nagy elvárásokkal ültem le, de csalódnom kellett. Nem fogok sok sort elpazarolni erre, mert nem néztem végig. Azt hiszem húsz perc volt, ami után kikapcsoltam végül. Rutger Hauer jó volt, szó se róla, de engem eléggé idegesített minden más. Nem tudom, mikor fogom újra előhalászni, hogy folytassam, de nem hiszem, hogy mostanában visz rá a lélek.