Ocean's 11-12-13

Úgy dobta a gép, hogy végül beiktattam újranézésre az Ocean's trilógiát, mert anno nagyon a szívemhez nőtt széria volt, nemrég pedig zsákoltam mind a három részt a Tescóban, elérhető áron. Nyilván nem egyben daráltam le, meg akartam hagyni a várakozás örömét a következő részekhez, és hogy mondjuk a Twelve után véletlenül se legyen csömöröm tőle. A tovább mögött folytatom.

Danny Ocean épphogy kiszabadul a sittről, máris új tervvel áll elő barátjának, Rustynak: a célpont három vegasi kaszinó teljes vagyona. Mindhárom kaszinó egy ember keze alatt mozog, ez a fickó pedig nem más, mint Terry Benedict, a félkegyelmű milliomos. Kell egy profi csapat, és kell egy holtbiztos terv. Lassan összeáll a tizenegyes fogat, és az alapos tervezés után megkezdődik maga az akció is. Persze ekkor még a többiek nem tudják, hogy Danny miért pont Benedict kaszinóit szemelte ki...

Soderbergh nem bízott semmit a véletlenre. Ha már egyszer az 1960-as Ocean's Elevenben olyan színészek keltették életre a mestertolvaj bagázst, mint Frank Sinatra, Dean Martin vagy épp Sammy David Jr., akkor ezúttal is profikkal kellett megteremteni a profikat. És George Clooney volt a lehető legtökéletesebb választás Danny Ocean szerepére, ebbe kár is lenne belekötni. Egyszerűen elég ránézni Clooney és Pitt figurájára, ahogy felbukkannak elegánsan, napszemüvegben David Holmes zenéjére, már tudod, hogy ezek ketten valami rosszban sántikálnak. Nem szabad megfeledkezni azonban olyan nevekről sem, mint Don Cheadle, Matt Damon, Casey Affleck, Bernie Mac (R.I.P.), vagy épp Elliott Gould. Mindenki a maga módján körül lett írva, mindenki profi valamiben, mindenkiről két perc után tudni fogod, mire számíts majd vele kapcsolatban. Tudom, ennyi erővel felsorolhattam volna mindenkit, de nem teszem. A másik oldalon pedig Andy Garcia kelti életre a tökéletes gonoszt.

Hatalmas dumák jellemzik a filmet, amik az újranézésig mindig és azóta is csak mosolyt csalnak az arcomra, akárhányszor beugranak valahonnan. A csapattagok közti kémia pedig már elsőre ott vibrál a levegőben, látszott, hogy jó volt a hangulat a forgatáson is.

Azt pedig még a legelhivatottabb Ocean's rajongók is nyugodtan vallják be, hogy Soderbergh a második résznél már sokkal jobban elszállt pár dologban. Ez nem feltétlenül jelent rosszat, de azért néha kicsit zavaró volt.

A történet szerint Benedict visszatér: külön-külön meglátogatja a tizenegy tolvajt, és követeli vissza a pénzt, amit elloptak tőle. Plusz a kamat. Két hét a haladék. Ocean és csapata újra összeáll, hiszen a rablás óta eltelt már némi idő, és a legtöbben jól elverték a milliók egy részét. Ha jól emlékszem, egyedül Affleck nem, neki csak a kamatot kell leadni, hiszen "ő még a szüleivel él". Irány Európa, kezdésnek Amszterdam, ezúttal pedig Rusty múltjából bukkan elő valaki, aki a csapat számára egy újabb zavaró tényező.

Az igazat megvallva engem főleg Catherine Zeta-Jones eltúlzott karaktere zavart a legjobban. Valahogy nem illett a képbe. Legalábbis szerintem. Aztán ott volt a végén a hátizsákos megoldás, amikor megmutatják, mi hogyan volt, na ez hagyott egy halvány hiányérzetet, mert nem pont erre számítottam végkifejletnek. Ezekkel ellentétben azonban vannak zseniális pillanatok, az egyik legnagyobb mindfuck egyértelműen az volt, amikor Julia Roberts karakterének el kell játszania... tudjátok kit, mert annyira hasonlít rá. És természetesen ne feledkezzünk meg Bruce Willis cameójáról sem. Szerencsére nem fogott a második részen sem az idő vasfoga, pedig a három rész közül ettől tartottam a leginkább.

A Thirteen-nel kapcsolatban már nem voltak annyira halványak az emlékeim, hiszen 2007-ből köszönt vissza ez a finoman fogalmazva is stílusos lezárás. De tényleg, Soderbergh tudta, hogyha ezúttal is a rablás témába fekteti a történetet, akkor az már kissé elcsépeltnek tűnhet, még akkor is, ha profi rablókkal állunk szemben. Már láthattuk párszor a fiúkat lopás közben, most valami újra volt szükség.

A történet onnan indul, hogy miután a kaszinótulajdonos Willam Bank (Al Pacino) átveri a Reubent (Elliott Gould), az ennek hatására összeomlik és kórházba kerül. A srácok bosszút esküsznek társuk miatt, mégpedig William nagy napján. Azon a napon, amikor új kaszinójának nagyszabású megnyitóestje lesz. Danny Ocean és bandájának célja az, hogy a kaszinó minél nagyobbat bukjon anyagilag, és, hogy Bank ne kapja meg az eddig sorozatban megnyert gyémántokat a kaszinó színvonala miatt.

Ezáltal a film sokkal több komikusabb elemmel bír, ami jó. Ami rossz - vagy csak nekem tűnt fel? - hogy mintha valamivel kevesebb teret kaptak volna a fiúk az egymás közti hülyülést, csipkelődést illetően. Oké, Pitt és Clooney még mindig, mintha egymás alteregói lennének, valamint Affleck és Caan is remekül ugratja magát szokás szerint, de nagyjából itt ki is fújt a dolog.

Al Pacino pedig Andy Garcia után nem volt valami nagy ellenfél. Furcsa ezt így leírni. Lehet, hogy őt kellett volna először felvezetni, és akkor Garcia nagyobbat ütött volna a szinte már ördögi tekintetével, de Pacino kicsit öreguras volt ehhez a szerephez, Feleannyira tudtam csak komolyan venni, mint Garciát.. Ami viszont bizonyos szempontból jó, hogy most teljesen mellőzték a nőket, vagyis se Clooney, se Pitt nem érzelgősködött, tipikus férfifilmként zárulhatott a trilógia.

Jó lenne egy Ocean's 14?

Nem. Soderbergh már a Thirteen forgatásán kijelentette, hogy ennyi, a kör bezárul, nem lesz több Ocean's film. Clooney pedig saját állítása szerint öregnek érezné magát hozzá. A bemutató után egy évvel Bernie Mac elhunyt, így már nélküle sem lenne az igazi. Azt meg már nem is említem, hogy erre a három filmre most szép emlékként tekintek vissza, és meglenne az esély, hogy egy következőt elszúrnak, az meg hogy mutatna már. Mindegy is. Egyik kedvenc trilógiám. Sokaknál megoszlanak a vélemények, és én is beismerem, hogy kismillió dologba bele lehetne kötni, de egyszerűen nem akarok, mert másfelől meg piszkosul szórakoztat.

"Mert mindig a bank nyer. Ha elég soká' játszol, a bank végleg megkopaszt. Kivéve, ha nagyot teszel és beüt egy tuti lap. Mert akkor bankot robbantasz."