Shark Night 3D

Az alkoholmentes sör az első lépés a guminő felé. Onnan pedig csak egy újabb lépés a PG-13-as besorolású cápás tinihorror. Na, valami ilyesmi a Shark Night.

Nem kertelek: a film rossz. Két okból: az egyik a nagyon alacsony korhatári besorolás. Egy R-kategóriával simán a Piranha 3D nyomdokaiba léphetett volna. A másik dolog a borzalmas forgatókönyv, ami túlságosan is komolyan veszi saját magát. Ergo minden lehetőség ott volt egy agyatlan vérengzésre, kár, hogy a készítők nem így látták, de még csak át sem estek vele a ló túl oldalára vele. Mert akkor talán még mondhatnánk azt, hogy annyira rossz, hogy már jó, de még ezt az arányt sem sikerült belőni. Egyszerűen csak rossz.

Pedig elvagyunk látva idegesítő egyetemista főhősökkel, akik kiruccannak a hétvégére, és egészen idillinek látszik minden egészen addig, amíg egy cápa le nem harapja az egyik srác kezét. Hogy mi jön ezután? Egyik irracionális lépés követi a másikat, miközben a főszereplő csajt még a múlt sem hagyja nyugodni, minket pedig csak az vigasztal, hogy hőseinket szépen, sorban csak-csak felfalja az a bizonyos cápa. Ezáltal nem csak a tenyérbemászó karakterekből lesz kevesebb, de a játékidő is fogyatkozik valamennyire, halleliuja!

Oké, David R. Ellis sosem volt egy nagy rendező, és nem is lesz, de mégis csak ő dirigálta le például a Végső Állomás 2.-t, ahol a legjobb balesetet láthattuk, de még a Kígyók a fedélzeten is egy viszonylag elfogadható film, ha nincsenek nagy elvárásaid. A Shark Night esetében leülhetünk akármilyen minimális elvárásokkal, akkor is csak egy másfél órás bohózatként rögzül bennünk. Bevallom, én ott röhögtem a legjobban, amikor a megcsonkított srác elindul a vízbe, hogy bosszút álljon a barátnőjén.

Kár, hogy végül nem vették teljesen poénra. A vége főcím utáni rap-videót azért tessék megnézni, itt látszik, hogy a szereplők is gondolják, mekkora gagyira írtak alá. Messze kerüljétek el.