All the Real Girls

Az van, hogy már jó ideje talonban hevert ez a film, de miután a The Sitter olyan csúnyán kicsapta a biztosítékot, gondoltam, nem tökölök tovább, végre kiderítem, hogy David Gordon Green milyet alkotott annak idején romantikus filmrendezőként, mielőtt még áttért volna Pineapple Express és Your Highness vonalra.

Nos, DGG minden bizonnyal megőrült, amikor anno úgy döntött, felhagy a romantikázással és inkább a füves, valamint fanszőrzetes poénok felé veszi az irányt. Ezt most úgy mondom, hogy a régi filmjei közül csak ezt az egyet láttam. Az All the Real Girls ugyanis nem kicsit jött be. Eleve bírom a kliséktől elrugaszkodó romantikus filmeket, itt pedig főként az elvontság volt az, amely végleg a magasba emelte részemről.

Elsősorban a hangulat kapott el, a teljes naturalizmus, amely a film képi világára leginkább jellemző. A rengeteg szabadban játszódó jelenet, a lerobbant gyárépületek, a mindentől távoli vasutak, a folyton borús égbolt, messze a nagyváros zajától, a tökéletesen passzoló alapdallamokkal hihetetlen élményt képesek nyújtani így egyben. Teljes mértékig átérezhető a szereplők gondtalan élete, a szabadság, és az idilli, de főként azért melankolikus érzések.

És akkor még csak erre tesz rá a remek dialógusokkal teletűzdelt forgatókönyv is, szintén DDG által, de a főszereplő Paul Schneider is értelmi szerzőként jegyezhető fel a munkában. A szereplők sokszor csak filózgatnak az életről, hiszen fiatalok, előttük az élet. Pont ezek a részek fogtak meg leginkább.

Egy lézengő, folyton csajozós baráti társaság egyik tagja, Paul megismerkedik barátja, Tip lánytestvérével, Noellel. Tip nem nézi jó szemmel a dolgokat, mert tudja, hogy Paul általában minden lányt kihasznál, ő azonban tényleg kezd érezni valamit Noel iránt. Később lesz majd egy kisebb "csavar" a történetben, de nem akarom elárulni.

Paul Schneiderre általában sosem szenteltem külön figyelmet, és bár ezúttal sem hiszem, hogy fogok, de itt, még pályájának igencsak az elején is bizonyított, mert tényleg ő viszi el a film legjavát a játékával. Vele ellentétben Zooey Deschanel (ő már azért valamivel több filmmel a háta mögött) már itt is hozta azt a tipikus furcsa lány karaktert, amit mind a mai napig nem volt képes lemosni magáról. Továbbá feltűnik még Danny McBride is, akinek az All the Real Girls-el indult minden, hiszen ez a legelső filmje.

Részemről 8/10 simán. A végével talán lehetne kötözködni, elbírt volna egy jobb lezárást is, talán egy ponttal feljebb is jutott volna, nem is tudom, de egy féllel biztosan. Akinek eddig kimaradt és valami minőségi romantikázásra vágyik a kissé elvontabb kategóriából, annak mindenképp ajánlott.