The Raid: Redemption

Az adrenalintúladagolás, avagy hányféleképpen lehet megölni valakit. Néha kellenek az ilyen filmek, amikor agy kikapcsol, mert szükség az nincs rá, viszont akcióbuzi énünk még így is ujjongani fog minden percben. Mert a The Raid kb. ilyen: cirka tíz perces alapozás után másfél óráig nincs megállás, csupán csak tömény akció, tapintható feszültséggel karöltve. Ki gondolta volna, hogy az év első igazán jó akcióélménye - ha az Avengers-t nem számítjuk, az mégis csak szuperhős mozi - egyenesen Ázsiából csapódik az arcunkba?

Elit különleges alakulat egy tömbházat készül bevenni. A házban él ugyanis a környékbeli alvilág főnöke. De, hogy ne legyen olyan egyszerű a kommandó dolga: a lakásokban néhány kivétellel egytől egyig gyilkosok, dílerek, és egyéb rossz arcok tengetik mindennapjaikat, felfegyverkezve, csőre töltve. Hiába profi alakulat készül betörni, azért nekik is fel kell kötni a gatyeszt. Bizony, jól olvasod, az egész film konkrétan nem más, mint egy razzia. Csapat megérkezik, megbeszélik gyorsan a dolgokat, majd rajtaütnek.

Nem is akárhogy. Ugyanis a bunyók leírhatatlanul jók. Ha bejöttek például a Bourne filmek összecsapásai, akkor minden esély megvan rá, hogy ezeket is szeresd. Nyilván elég sokszor esnek túlzásokba ezeket illetően, de hidd el, amikor már három perce non-stop csak püfölik egymást a kissé elvontabb dub-stephez hasonlító dallamokra, addigra már annyira beszippant, hogy nem igazán tud érdekelni, milyen képtelenségeket látsz. Mindamellett nem spóroltak a művérrel sem, amikhez hozzápasszolnak még a remek belassulások is. Tipikus példája annak, amikor egy maximumra pörgetett trailer nem hazudik.

Az ázsiai filmekre az egyik legjellemzőbb tulajdonság a megannyi vérengzés mellett a karakterek jelleme, hiszen általában remekül sikerül körülírni őket, kiragadva a kétdimenziós figurák ezerszer lerágott tömkelegéből. Ebben az esetben egy kissé talán sablonos fordulat következik be a film második felében, amelynek következtében egy kicsit még a lelkesedésem is lankadt, hiszen az addig látottak után ez némileg kilógott a képből. Persze joggal mondhatjuk, hogy semmi gáz, mivel a következő pillanatban már újra fröccsenik, aminek fröccsennie kell, törnek a bordák és ropognak a gépfegyverek.

A The Raid ugyanis pontosan ezt szállítja, csak éppen az író-rendező Greath Evans úgy tűnik, nem bírta megállni, hogy kicsit csavarjon a dolgokon, legyen az akármennyire elcsépelt próbálkozás. Annyi baj legyen. Kőkemény akciók, remek zenei talpalávalóval. Lemerem fogadni, hogy sokunk kedvence lesz, hiszen mióta vártunk már egy ilyen akcióorgiára. Naná, hogy a nyugati remake is tervben van, Evans pedig közben a folytatást tervezi. 8/10.