Man of Steel

Valamilyen szinten újra csalódottság lengett körül, amikor kifelé bandukoltam a moziból... Ugyan Zack Snyder jó rendező, sőt, még Christopher Nolan keze nyoma is meglátszik a film minőségén, azonban a Man of Steel nálam hagyott némi kívánni valót maga után.

És még azt sem mondhatom, hogy csömöröm van a folytonos eredet történetektől, mert azért most sikerült kicsit megvariálni a dolgot. Ez mindenképp a film javára vált, ami felett azonban akármennyire is szeretnék, valahogy nem tudok szemet hunyni, azok a túlzott, már-már giccsbe hajló drámázások, valamint a hibák, amik szemet szúrtak - holott én nem is az a fajta ember vagyok, aki annyira a logikai, vagy egyéb gikszereket keresi a mozikban.

Összességében a Man of Steel egy jó próbálkozás, de én ezt így - és ezért most nyugodtan meg lehet kövezni - nem engedtem volna a nagy világ elé. Megértem azokat is, akiknek bejött, és én sem tartom rossz filmnek egyáltalán, de nálam amolyan egy patronos filmként vizsgázott le. Lehet, hogy az elvásáraim kissé magas fokozatúra fektetése is szerepet játszott ebben. Ahogy már feljebb említettem, nem sajnálták a drámázást, és ez egy idő után nekem kicsit sok volt. Ebből adódóan a film meglehetősen sötét tónusú, ami persze jó, nagyon kevés dolog van, amin megmosolyog az ember.

A sztori a Kriptonon nyit, a bolygónak nem sok van vissza. Megszületik Jor-El fia, Kal, akit aztán a Földre küldenek, hogy tovább vihesse a fajt. Zodnak azonban ez nem tetszik, így megfogadja, hogy kerül, amibe kerül, idővel előkeríti a fiút. Ja, itt meg kell jegyeznem, hogy Zod egy hatalommal szembenálló tábornok, aki végül azt a büntetést kapja, hogy csapatával együtt hibernálják őket, és az űrbe lövik mind. Logikus, a bolygó kipusztul, és Zodékat konkrétan csak megmentették ezzel. Szóval Kal a Földön köt ki, mégpedig Kenték farmján, de mi a következő snittben már azt látjuk, hogy az idővel Clarkra keresztelt fiú felnőtt, próbálja a saját útját járni, mindeközben flashbackekből ismerjük meg nem egyszerű gyermekkorát. Aztán megjelenik Zod és csapata...

Lehet egy képregényfilm manapság jó, kiváló, vagy éppen rossz, egy valamit szinte mindig sikerül eltalálni, de nagyon: a színészt, aki a főhőst alakítja. Gondoljuk csak végig: Downey sziporkázik Starkként, de összességében az egész Bosszúálló csapatot jól összeválogatták, Bale is hibátlan volt Batmanként, de nekem még Ryan Reynolds-szal sem volt bajom, mint Zöld Lámpás. Henry Cavill úgy szintén egy telitalálat volt, értsétek, minden szempontból. A Zodot alakító Michael Shannon úgyszintén, nagyon hatásosan alakítja az ellenálló tábornokot. De mint Russel Crowe, mind Kevin Costner, de még a kis szerepében Laurence Fishburne is helyt állt. Egyedül talán a Lois Lane-t alakító Amí Adams volt kicsit közepes ennyi színész óriás közt.

Snyder javára legyen írva, hogy hála az égnek elhagyta azokat a sajátos védjegyeket, amiért sokan nem kedvelték. Nincsenek belassulások a harcok közben, sőt, a harcok ezerrel pörögnek, kapkodod a fejed, miközben élvezed, amit látsz. Ezen kívül a látvány is remek, nem gondoltam volna, hogy Kriptont ilyen jól sikerül összehozni. Valahol azonban mégsem tudtam

maradéktalanul élvezni a filmet: sajnos túl sok volt az időhúzás, a hibák (spoilerek miatt nem megyek bele), mindamellett meglehetősen közhelyes dolgokkal próbálják életben tartani, vagy épp a néző szájába rágni, hogy ez most akkor drámai rész, kérem szépen.

Aki még nem látta, az ne tegye magasra a lécet, inkább féljen picit. Aztán lehet nem lesz igazam. 6/10.