kritika: Open Grave [2013]

Felemás elvárásokkal ültem neki az Open Grave című filmnek, és eleinte nem is éreztem azt, hogy annyira magába szippantott volna, lévén, hogy kezdetben erősen csak sablonokra építkezett, mígnem azon kaptam magam, hogy egyre jobban élvezem a látottakat, egyre inkább izgulok, és egyre inkább pörög a cselekmény.

A kis hazánkban forgatott horror és thriller keverék azzal indít, hogy egy férfi (Sharlto Copley) egy nyitott tömegsírban ébred. Nem tudja, hogy került oda, ki az a sok halott ember körülötte, de még azzal sincs tisztában, hogy ő saját maga kicsoda. Egy ismeretlen nő azonban kötelet dob neki, majd hősünk egy közelben lévő házba betévedve találkozik még néhány emberrel, akik szintén nem emlékeznek semmire. Kezdődik hát a múlt felderítése, miközben egyre furcsább dolgok történnek, valamint egyre érdekesebb és félelmetesebb dolgok látnak napvilágot.

Ahogy telik-múlik a játékidő, a film úgy kezd szakítani az elején belőtt klisékkel, más utakra téved, ezen kívül pedig nagy erénye továbbá, hogy hőseink idővel több csoportra bomlanak, így a film is több szálon fut, vagyis sikerült elég pörgőssé avanzsálni a történetet. A kocka is elég sokszor fordul, amelynek aztán még jobban sikerül dobni a hangulaton, miközben hőseink kálváriáját követhetjük nyomon, akik egyre jobban nem bíznak egymásban.

Egy abszolút korrekt kis horror, amelyet Gonzalo López-Gallego kiválóan rakott össze nekünk (ne ijesszen meg a tény, hogy legutóbbi rendezése az Apollo 18 volt), bár eredetiség terén ugyan nem váltja meg a világot, de én személy szerint nagyon élveztem a látottakat. 7/10.