2014. március 28.

JFK - A nyitott dosszié [1991]

A Kennedy-gyilkosságot mindmáig számtalan, megmagyarázhatatlan rejtély övezi. Vajon tényleg Oswald tette? Vagy csak egy balek volt, akit belerángattak? Miért próbálta az emberek fejébe belemagyarázni a kormány, hogy csak egy lövész volt? Ki járt jól azzal, hogy Kennedy meghalt? Ezekre a kérdésekre keresi a választ Oliver Stone 1991-es, szinte hibátlan, három órás filmje.




Kezdeném azzal, hogy a JFK-t elnézve David Fincher le sem tagadhatná, mennyi ötletet merített belőle a Zodiákushoz. Bár a film úgy első két és fél órájában nem nagyon csinálnak mást, csak embereket kérdeznek ki és próbálják összefonni a szálakat. Ráadásul ha hőseinknek van igaza, és nem az a valóság, amit a média pumpált az emberekbe, akkor a rejtély kulcsa sokkal félelmetesebb, mint azt bárki is sejtené. Aztán az utolsó fél órában a Kevin Costner által megformált Jim Garrison a tárgyalóteremben felvázolja saját teóriáját, amelyekből a hosszas nyomozgatások során következtetett társaival együtt. Mindenki nagy felháborodására.

Attól függetlenül, hogy a JFK főleg párbeszédekre épül, valami piszkosul izgalmas. Három órás lenne? Nehéz elhinni, de így van. Mindvégig fenntartja a feszültséget, sőt, egyre csak növekszik az a bizonyos feszültség, miközben nincs megállás egy pillanatra sem, hiszen egyre több és több titokzatos tényező lát napvilágot.


Jim Garrison - akinek a könyvéből készült a film - egyre inkább megszállottja lesz az ügynek, semmi más nem érdekli, csak az igazság, hogy ki ölte meg Amerika szeretett elnökét. És itt jön a film egyetlen gyenge pontja: amikor azt kell néznünk, hogy ez az elszántság milyen hatással van Garrison családjára. Röhögni fogtok, de tényleg az egyetlen dolog, amin fennakadtam, az ez a szál (hoppá, Zodiákus).

Az pedig, hogy milyen sztárparádét toboroztak össze, tényleg csak hab a tortán. Inkább csak sorolom: Kevin Costner, Gary Oldman, Tommy Lee Jones, Joe Pesci, Jack Lemmon, Walter Matthau, John Candy, Kevin Bacon, Donald Sutherland. A két legemlékezetesebb alakítás pedig egyrészről Gary Oldman számlájára írható, aki magát Oswaldot, az első számú gyanúsítottat játszotta el. A másik pedig Donald Sutherland, aki bár csak egyetlen, hosszabb jelenetben tűnik fel, és olyan információk birtokában van, hogy inkább csak X-nek nevezi magát. Azt hiszem a film egyik csúcspontja (a végét leszámítva), amikor megjelenik, és elmesél néhány dolgot arról a napról.

A helyzet az, hogy a JFK-t annak idején (jó rég) már egyszer félig elcsíptem valahol a felénél, le is kötött, de néhány hete jutottam el oda, hogy akkor nekiesek végre. Nem gondoltam volna, hogy a Kennedy-gyilkosság titkai ennyire képesek lesznek lekötni. Egy végtelenül lebilincselő alkotás, Oliver Stone egyik mesterműve. Nem tálal fiktív teóriákat, a puszta tényeket közli, és innentől mindenki döntse el, kinek van igaza és ki hazudik. Én azt mondom, nem kizárt, hogy ezek a dolgok így történtek. Nem tudjuk, hogy játszanak a nagyok odafent, így bármi elképzelhető. Mindenesetre az aktákat 75 évre titkosították.

Egy hatalmas 9/10.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Mielőtt írnál, olvasd el

- Más fiókból is be tudsz jelentkezni, hogy hozzászólást írj, de ha erre nincs lehetőséged, kérlek, akkor se írj névtelenül. A legördülő listában a Név/URL-re kattintva tudsz nevet adni magadnak.
- A megjegyzésben van lehetőség html kódok használatára.

Köszönet