District 9

Ha valaki azt mondaná, hogy egy új idegenes film megy a mozikban, biztos kioktatnám, hogy „Ugyan már! Idegenek? Az már enyhén lejárt, mit lehetne kihozni még belőle? Az X-Akták jó volt, a Függetlenség napja izgalmas, a Jelek sem volt rossz, a Támad a Mars pedig vicces. Mennyémáá az idegenekkel…” Szóval nagyon nem mozgatnak már az űrlényes filmek, hacsak nem valami egészen új szemszögből tálalják elénk. És igen, megérkezett!

A District 9 egy pörgős akció sci-fi lett, amire már régóta vártunk. Hiszen nem egy és nem kettő, jobbnál jobb előzetessel és plakáttal láttak el minket ingerlésképp. A történet szerint 28 évvel ezelőtt az idegenek felbukkantak Johannesburg felett. De nem történt semmi. Aztán az emberek úgy döntöttek, hogy ezeket a két lábon járó, garnélarákhoz (így is hívják őket a filmben) hasonló lényeket egy külön (elég lerobbant) lakótelepre viszik, ahol békében élhetnek. De a helyi embereknek kissé elegük lett a garnélák egyre durvább szokásaiból, így a megannyi tüntetés után az MNU (az idegenekkel foglalkozó csoport) ki akarja lakoltatni őket, hogy máshova vigyék a több, mint egymillió lényt. Innen indul a történet.

Az előzetes információkat a dokumentum- és riportfilmszerű bevezető alatt tudjuk meg. Különböző emberek interjúiból, nyilatkozataiból áll össze a kép, hogy honnan is indult az egész. Valamint a filmben több mozgókamerás felvételt láthatunk, és persze ne feledjük el a biztonsági kamerás momentumokat sem. Ezek nagyot dobnak a filmen.

Viszont a főszereplő karaktere… hát Wikus (Sharlto Copley) nem az a figura, akit már az elején megkedvelünk. Sőt: engem egyenesen irritált, mert ő az a tipikus nyámnyila, tenyérbe mászó képű buzgómócsing, aki más filmekben negatív szereplőként bukkan fel. Ám most Wikus az, akiért a későbbiekben izgulni fogunk. Pontosabban, ahogy halad előre a történet, úgy bontakozik ki, hogy maximálisan megállja a helyét a veszélyes helyzetekben. Személy szerint a végére már izgultam érte, hogy minden oké legyen.
Az idegenek kinézete szerintem jobb nem is lehetett volna, tökéletesen passzolnak a film hangulatvilágához. Vagy pont ők adják meg az egész hangulatvilágot? Ráadásul van egy pont, amikor ők kerülnek át a pozitív oldalra, az emberek pedig a negatívra.
Persze vannak hátrányai is a filmnek: nekem túl snassz volt a film második felében játszódó akciójelenetek végtelen hosszú sora. Persze kellett a dolog, mert így jött ki jól a sztori. A látvány az oké volt ezeknél a jeleneteknél, csak épp nekem valahogy annyira nem jött be.

A felvezetés tehát jól sikerült, az izgalmas történet rugalmasan halad előre, az akciójelenetekért nem voltam oda, de a vége az megint csak jó lett. Érdekességként szolgáljon, hogy a filmbeli District 9 terület annak idején fekete lakónegyed volt, és pont úgy bántak az ottaniakkal, mint a filmben a garnélákkal.