Year One - Kezdet Kezdete

Legelőször nem nagyon tudtam mire vélni ezt az ősember szerkós dolgot, de mivel ott fityegett Jack Black neve, nálam ez már egy amolyan garancia volt, hogy nem fogok elaludni rajt. És bevált a tippem: egy egész frankó vígjátékot hoztak össze. Bár volt benn néhány olyan momentum, amellyel semmi újat nem mutattak, én mégis jól szórakoztam a Year One-on.

A bibliai dolgokat szerintem pont jól illesztették be a sztoriba, így a történettel, és azzal, ahogyan az halad, nincs is probléma. Harold Ramis, az egykori Szellemirtó most a rendezői székből irányított, és ezt ugyebár nem először tette, tehát volt tapasztalata. Sőt: a forgatókönyvet is ő írta, úgyhogy ez teljes egészében az ő munkássága, és szerintem megy neki ez a megnevettetős dolog.
Jack meg hozza az általa elvárt színvonalat: paraszt és szexista beszólásai ezúttal is jól állnak neki. Remekül hozza az „úgy érzem, több vagyok ennél” figurát, aki közben elég szerencsétlen is a maga módján, csak ezt nem meri bevallani. Viszont Michael Cera karaktere már nem volt ennyire megnyerő, legalábbis nekem nem. Kissé túlzásba vitték vele a lúzer dolgot, de hát ők tudják. Mindenesetre sokszor már idegesítőbe ment át, de azért kilehet bírni.

Szóval valahol az Ószövetség elején járhatunk, és egy primitív törzs falujába pillanthatunk be. Itt két részre oszlik a lakosság a megélhetés miatt: gyűjtögetők és vadászok. Zed (Jack Black) vadász (de nem túl jó). Szinte egyetlen barátja van a faluban, ő Oh (Michael Cera). Egyik nap Zed eszik a tiltott gyümölcsből, amelyből nem kéne, száműzik hát a faluból, de a gyümi hatására úgy véli, hogy lát dolgokat, és elkezd gondolkozni olyan alapvető dolgokon, hogy mi miért van a világban. Miután száműzik, Oh vele tart, és elindulnak útjukon, ahol aztán sorra mind-mind bibliai történések közepébe csöppennek. Kezdve Káinnal és Ábellel, pont az ominózus napon. Innentől kezdve nincs megállás a történetben.

Ramis külön figyelmet fordított a mellékszereplőkre is: Káin szerepében David Cross, Ábrahám szerepében Hank Azaria is felbukkan. Tehát ismerős arcok akadnak bőven, és ez teljesen jól jött.
Összességében a Kezdet Kezdete egy nem rossz vígjáték, sőt: volt, amikor nagyokat nevettem. Viszont akadt jó pár erőltetett poén is. De az biztos, hogy nem utoljára néztem meg.