Túl jó nő a csajom (She's out of my league)

Komolyan, nem igaz nem képesek végre összehozni egy normális vígjátékot. Őszinte leszek: a Másnaposok óta nem röhögtem filmen úgy isten igazából, végig. Sajnos. Halvány esélyt azért láttam erre a filmre, de nem váltotta be azt a kevés kis hozzá fűzött reményt. Pedig akár még jó film is lehetett volna.

Kirk (Jay Baruchel) egy átlagos srác, mondhatni, lúzer. Repülőtéri biztonsági őrként dolgozik. Itt ismerkedik meg Mollyval (Alice Eve), akivel végül is összehozza a sors, és egymásba habarodnak. Mindenki csodálkozik körülöttük, mivel ugye Kirk elég esett-kelt típus, Molly után pedig konkrétan mindenki megfordul. A film pedig innentől többnyire a bénázós jelenetek óriási kupacából áll.

Hol rontották el a filmet? Baromira erőltetett. De tényleg, az még hagyján, hogy Baruchel enyhén túljátssza a szerepét, és egy idő után csak lesünk, hogy lehet valaki ennyire szerencsétlen, de akkor még nem említettem az idegesítő mellékszereplőket. Ahogy az lenni szokott az ilyen filmeknél, ugye itt vannak a főszereplő haverjai, akik próbálják jó tanácsokkal ellátni hősünket, és a 40 éves szűz óta tudjuk, hogy nem feltétlenül kell ezeknek a karaktereknek rossznak lenniük, most azonban nekik pont, hogy mélységesen feledhető az alakításuk. A szituációk is többnyire elcsépelt, kiszámítható jellegűek, a cselekmény pedig nem tartalmaz egyetlen egy maradandó fordulatot sem.

Na persze, néha azért akad néhány mosolyogtató jelenet, próbál jó film lenni, de nem igazán jön össze neki, sajnos. Hogy őszinte legyek, az összes színész közül Alice Eve színészi játéka az egyetlen kiemelkedő.

A szülőkkel való találkozások szinte maximálisan az Apádra ütők filmekre hajaznak, teljes mértékben ugyanazt a szálat követik. Ki tudja, lehet a véletlen műve, de azért félelmetes a hasonlóság, ha belemegyünk a részletekre, akkor is sok a párhuzam.

Értékelésnek úgy egy 4/10. Nem vágott falhoz kicsit sem, de mégsem unatkoztam. Szépen csordogált a film, majd vége lett, de nem hagyott nyomot bennem, az újranézés pedig egyenlő a nullával. Vicces amúgy, hogy a magyar fordítók megint bemutatták, mire képesek, pontosabban, mire nem. Ezt így a végére, gondoltam megjegyzem, amúgy már többnyire simán elmegyek az ilyenek mellett.