Ted

Seth MacFarlane, a Family Guy és az American Dad sorozatok szülőatyja elhozta nekünk a közelmúlt legjobb vígjátékát? Pontosan!

A magányos kisfiú, John Bennett kívánsága vált valóra annak idején, amikor kedvenc plüssmaciját életre hívta. John és Ted együtt nőttek fel, együtt voltak jóban, rosszban. Ebből adódóan John még mindig egy felnőtt gyerekként viselkedik, pedig már négy éve együtt jár Lorival, akinek viszont érett kapcsolatra van szüksége.

Alapvetően a Ted, mint film, a felnövésről szól, az ezzel járó mizériákkról, amikor az embernek egyik napról a másikra választania kell egy laza életű barát - jelen esetben ez ugye egy szeretnivaló, káromkodós plüssmaci - és a barátnő közt. Ezzel sajnos nem ússzuk meg a sablonokat sem, néhányszor lefuttatják velünk a kötelező köröket. Szerencsére azonban itt van nekünk a címszereplő, akit nem lehet nem szeretni, és mindig van egy észvesztő egysoros a tarsolyában. Hiába, MacFarlane nem hazudtolta meg önmagát, teletűzdelte a filmet Family Guy kaliberű poénokkal. Persze azt sem felejtette el, hogy voltaképp egy mozifilmről van szó, így megpróbált ezen a téren mozogni.

Megmerem azonban kockáztatni, hogy akinek egyenesen herótja van mondjuk a Peter Griffin-féle társadalomkritikus, vagy egyéb perverziókból összetákolt agyzsibbasztó poénoktól, talán még nekik is okozhat néhány kellemesebb pillanatot a Ted, még ha nem is ájulnak el tőle, de ki tudja. A legfájdalmasabb "kötelező kör" azonban a Giovanni Ribsi által megformált apuka és annak agyonkényeztetett, ultrairritáló fia, akik mellett Harry Potter nevelőszülei is csak békés, emberszerető nyugdíjasok. Nekik Ted kell, bármi áron, nyilván már az első felbukkanásuknál sejteni lehet, hogy nem érik be egy "bocs, de nem"-mel.

A film legnagyobb dobása ellenben egy észvesztő cameo, aki esetleg még nem tudja, kiről van szó, annak nem is fogom lelőni.

Augusztusra azért csak befutott a 2012-es év legjobb vígjátéka, eddig volt néhány koppanásom ebből a körből (Projekt X, American Reunion), de most Seth MacFarlane bebizonyította, hogy nem csak a húszperces animációs sorozatok világában van helye, hanem az élőszereplős filmek terén is kétlábon megállja a helyét. Még ha a Ted anno első hallásra nem is tűnhet akkora dobásnak. Amit vártam, azt meg is kaptam: egy felnőtteknek szóló, mégis teljes mértékig szerethető és szórakoztató komédia, ami biztosan nem fog mindenkinek tetszeni, talán pont a kiszámíthatósága miatt, vagy a helyenként talán túlságosan is obszcén megnyilvánulásai tehetnek majd róla. A lényeg, hogy nekem ez 8/10, még Marky Mark Wahlberggel is, akivel amúgy nincs különösebb bajom, de annyira sosem szívleltem igazán.