A félszemű (True Grit)

A Coen tesók ezúttal a western témához nyúltak, méghozzá egy 1969-es John Wayne klasszikust dolgoztak fel. Ha egészen pontos akarok lenni, akkor állításuk szerint ők a könyvből merítettek inkább. De mivel nem olvastam a könyvet, és nem láttam az eredetit, így párhuzamot sajnos nem tudok vonni, mindenesetre korrekt munka született, műfajon belül igazi gyöngyszem.

Megmondom őszintén, kellett úgy fél óra, mire a film igazán berántott, addig sajnos nem sikerült elkapnom a fonalat. A felvezetés ugyanis túl hosszúra sikerült, ebből simán le lehetett volna faragni egy keveset, de utána már nem volt semmi gond. A történetről annyit érdemes tudni, hogy a tizennégy éves kislány, Mattie Ross apja gyilkosát, Tom Chaney-t keresi. Chaney (Josh Brolin) ugyanis piás volt, amikor lelőtte az öreget, aki amúgy csak segíteni akart neki. Na persze Chaney amúgy is körözött bűnöző. Mattie felbérli az iszákos, cinikus, öreg, félszemű békebírót, Rooster Cogburn-t (Jeff Bridges), aki nagy nehezen ugyan, de elvállalja. Hozzájuk csapódik még LaBoeouf (Matt Damon) is, aki amúgy egy Ranger.

Amit érdemes egyből megjegyezni: Jeff Bridges hihetetlenül jó. Olyan durván hitelesen nyomja a züllött külsejű/életű marsallt, hogy besz*rás. Folyton sztorizgat, nem érdekli semmi, mindig másnapos (vagy éppen aznapos), és zsigerből cinikus. Egy westernbe átültetett Lebowski? Majdnem. Hatalmas adaggal tesz hozzá a filmhez. Ráadásul tényleg mindenki korhoz illő akcentussal beszél, ez egy picit még inkább rápakol az amúgy sem gyenge western-feelingre. Na persze ugyanide sorolnám a szép tájakat, amik egy ilyen témájú filmből nem hiányozhatnak.

A többi szereplőkről röviden: szintén rendben van mindenki. Matt Damon, hát nem a kedvencem, de simán beleillett a képbe. A kislányt alakító Hailee Steinfield-en meglepődtem amúgy, eleinte valamiért nem igazán volt szimpatikus, de később már nem figyeltem oda erre. Johs Brolin is jó, csak szinte alig látjuk.

Azonban vigyázat! Aki nem rajong az 1800-as évekből szabadult, lovagló, lövöldözős, kalapos figurákhoz, annak nem merem nyugodt szívvel ajánlani. Minimális rajongás a műfaj iránt nem árt, akinek nincsenek túlzott tapasztalatai, az csak az idejét pazarolja.

Összesítve tehát... A Coen tesók ismét kitettek magukért. Jó látni, hogy néha a hülyülések mellett (pl.: Burn After Reading) azért jócskán futja nekik a tőlük elvárt komoly filmekre. A True Grit így egy 7/10 lett, szinte érezni a frissen ellőtt vadnyugati puskaport a film közben is. Ha ez lenne a tesók első filmje, repülne rá a 8 pont, de mivel tudjuk, hogy ennél sokkal jobbra is képesek, így muszáj szőrösszívűnek lennem.