Ami talán az egyetlen, halvány pozitívum volt, az a Jonah Hill-t parodizáló srác. És ki is fújt. Elég élethűen nyomta. A legirritálóbb szereplő címet pedig a Seth Rogen-t "alakító" fickó érdemelte ki, akit ne adj isten érdekelne a film, az majd megtudja miért.
Persze nem maradhattak el a már ezerszer lerágott poénok, az eredeti szkeccsek túlvariálása (tudom, hogy egy paródiánál pont ez a cél, de azért ne essünk át ennyire a ló túloldalára, mint itt), és még sorolhatnám. Még szerencse, hogy nem nyújtották túl, ez a kb. 80 perc is egy örökkévalóságnak tűnt. Érik már egy írás arról, hogy milyen volt régen egy paródiafilm és manapság milyen.
Az a helyzet, hogy ennél tovább nem akarom a szót szaporítani. Az értékelés 1/10, messze kerüljétek el.
Most látom csak, hogy a legutóbbi egypontos írásom is egy paródia volt, méghozzá a Stan Helsing. Ez persze nem azt jelenti, hogy nem szeretem a parodizált humort, de ez a két film tényleg a legalja mindennek, amit az elmúlt időben láttam.
Hmmm, a Stan Helsing nekem se tetszett, de azért 3 pontot adnék rá, bár tény, hogy egyetlen épkézláb poénra se tudok visszaemlékezni belőle, de legalább nem aludtam el rajta.
VálaszTörlésEz meg érdekel, de annyira nem sietek vele. Imádom a paródiákat, többnyire még az újakat is, szóval az esély megvan rá, hogy bejöjjön. Meglátjuk.
Nekem ezek az újak már kevésbé jönnek be, taláááán még a Superhero Movie, de attól sem dobtam el az agyam. Ha a Stan Helsing-re adnál 3 pontot, akkor lehet, hogy erre is:)
VálaszTörlés