London Boulevard

Egy dolog biztos: a London Boulevard után baromira megkívántam a cigit, mivel szinte végig bagóznak a filmben. Na de komolyra fordítva a szót: ez egy baromi jó gengszterfilm is lehetett volna, ha kihagyják, vagy épp nem erőltetik annyira a testőrös szálat, még akkor is, ha ez is a történet szerves részét képezte. A kritikákat látván volt, akinek bejött, viszont a többségnek kevésbé. Igazság szerint mindkét felet megtudom érteni.

Maga a sztori nem szolgál sok újdonsággal, innen-onnan már láthattuk ezeket a szösszeneteket. Mitchell (Colin Farrell) kijön a sittről, azzal a céllal, hogy ezúttal jó útra tér végre. Testőri munkát vállal egy sztárnál, viszont a múlt nem hagyja nyugodni: az alvilág is az ő szolgálatait kívánja igénybe venni.

A legnagyobb gondom az volt, hogy a film szerkezetileg nagyon ingatag. Mintha a rendező, William Monahan nem tudta volna kordában tartani a cselekményt, és olykor-olykor bizony kicsúszott a kezei alól a gyeplő. Ilyen gondolatok bombáztak, miközben unatkoztam. És itt jön a képbe a második nagy hiba: az üresjáratok, amikből nincs hiány. Mint azt már említettem, főleg a testőrös részek okoznak gyengébb perceket. Pedig tényleg ott volt a lehetőség egy egészen fasza kis filmre, sajnos megint ezt kell, hogy mondjam.

Akadtak azért tényleg pozitív pillanatok is, amik említést érdemelnek. Az a pár akciójelenet, ami van, na azzal nem hibázott Monahan, hiszen a film feszesebb percei közé tartoznak. Mintha ez lenne a London Boulevard valódi arca, a többi meg csak... hát valami egészen más, amolyan felesleges adalékok. Vannak jó megoldások, például amikor nem mutatják magát az erőszakot, csak a végeredményt. Külön említést érdemelnek a zenék, a lezüllött londoni városképekkel vegyítve teljes mértékig beszippantanak.

A színészekről csak annyit, hogy Farrell azt hozza, amit kell, utólag visszagondolva mást nem tudnék elképzelni a helyére. Ray Winstone pedig zseniális volt a gengszterfőnök szerepében, le a kalappal előtte. Kellően unszimpatikus és kegyetlen egyszerre, így kell ezt csinálni. Azonban Keira Knightley alakítása valahogy nem okozott maradandó perceket, a film semlegesebb pillanatai hozzá köthetők inkább.

A végével kapcsolatban amolyan felemás érzelmeim vannak. Valahol ironikus és jó, másfelől pedig kreálhattak volna sokkalta jobb befejezést. Kicsit még bámulsz előre, amíg megy a stáblista.

Összességében nem egy világot megváltó film a London Boulevard, de nem is taposnám annyira sárba, mint ahogy azt megtették páran előttem. 6/10 legyen mondjuk, azt hiszem a "kapufa" jelző lenne a legtalálóbb rá. Nem szabad hozzá nagy elvárásokkal leülni. Bár megvan a maga hangulata és stílusa, amely megteremti az atmoszférát, de sajnos nagyon gyenge lábakon áll a történet. Egy esősebb délutánra ajánlott, ha nincs jobb dolgod.