2011. november 15.
The Adventures of Tintin: The Secret of the Unicorn
Miről is van szó pontosan? Hát arról, hogy Spielberg hozott egy olyan kaland-animációt, amin majdnem ugyanúgy szórakozunk mi, nagyok, mint ahogy azt a kisebbek is teszik.
Azért ne értsétek félre, nem egy tökéletes szórakozásról van szó. Azt a csekély kis problémát egész egyszerűen a forgatókönyv sima egyszerűsége okozta, néhány gyermetegebb poénnal a kelleténél. Ezt a mi gyomrunk már annyira nem veszi be nyilván, de valahol szükség volt rá, ha tényleg minden korosztály meghódítása volt a cél.
Ezzel ellentétben látványilag nagyon kitettek magukért. És persze nem csak maga a képi világ sikerült ilyen jól, azon belül nekem a maga figurák kinézete is bejött, főleg, hogy remekül idézték meg a képregényt, próbáltak hűek maradni hozzá. Hozzáteszem, én imádtam kölyökkoromban, úgyhogy volt némi nosztalgikus rajongásom, miközben néztem a filmet.
A történet szerint Tintin egy fiatal újságíró, aki miután a piacon megvásárolja az Unikornis nevű hajó makettjét, komoly zűrbe keveredik, hiszen a makettre másoknak is fáj a foga. Ebből adódóan hősünk egyik kalandból csöppen a másikba, miközben próbálja kibogozni az Unikornis rejtélyét.
A film legnagyobb erénye mégis csak a technika, amellyel készült. Hiszen animáció ide vagy oda, a karaktereket színészek játszották el, mozgásaik, arcrezzenéseik, mimikáik, szóval mindenfajta játékuk pedig digitálisan került rá az adott figurára. Így került a képbe például Jamie Bell, Andy Serkis, Daniel Craig, míg a két flúgos nyomozót a Simon Pegg - Nick Frost páros kelti életre.
Ilyen egy minőségi, animációs kalandfilm. Felnőtteknek és gyerekeknek is egyaránt. Simán csak szórakoztat. Akarjuk a folytatást? Abszolút. Főleg, hogy eredetileg egy trilógia a cél, a Tintin sztorik pedig ha nem is kifogyhatatlanok, de megannyi lehetőség ott rejlik bennük. Ez pedig egy élmény volt.
Azért ne értsétek félre, nem egy tökéletes szórakozásról van szó. Azt a csekély kis problémát egész egyszerűen a forgatókönyv sima egyszerűsége okozta, néhány gyermetegebb poénnal a kelleténél. Ezt a mi gyomrunk már annyira nem veszi be nyilván, de valahol szükség volt rá, ha tényleg minden korosztály meghódítása volt a cél.
Ezzel ellentétben látványilag nagyon kitettek magukért. És persze nem csak maga a képi világ sikerült ilyen jól, azon belül nekem a maga figurák kinézete is bejött, főleg, hogy remekül idézték meg a képregényt, próbáltak hűek maradni hozzá. Hozzáteszem, én imádtam kölyökkoromban, úgyhogy volt némi nosztalgikus rajongásom, miközben néztem a filmet.
A történet szerint Tintin egy fiatal újságíró, aki miután a piacon megvásárolja az Unikornis nevű hajó makettjét, komoly zűrbe keveredik, hiszen a makettre másoknak is fáj a foga. Ebből adódóan hősünk egyik kalandból csöppen a másikba, miközben próbálja kibogozni az Unikornis rejtélyét.
A film legnagyobb erénye mégis csak a technika, amellyel készült. Hiszen animáció ide vagy oda, a karaktereket színészek játszották el, mozgásaik, arcrezzenéseik, mimikáik, szóval mindenfajta játékuk pedig digitálisan került rá az adott figurára. Így került a képbe például Jamie Bell, Andy Serkis, Daniel Craig, míg a két flúgos nyomozót a Simon Pegg - Nick Frost páros kelti életre.
Ilyen egy minőségi, animációs kalandfilm. Felnőtteknek és gyerekeknek is egyaránt. Simán csak szórakoztat. Akarjuk a folytatást? Abszolút. Főleg, hogy eredetileg egy trilógia a cél, a Tintin sztorik pedig ha nem is kifogyhatatlanok, de megannyi lehetőség ott rejlik bennük. Ez pedig egy élmény volt.
Teljesen jó élmény volt, fiamnak is nagyon tetszett, nekem is. 9/10
VálaszTörlés