Everything Must Go

Will Ferrell egy jó színész. Azt hiszem ilyenkor van az, hogy képes vagyok megbocsátani neki minden gagyi vígjátékos botlását, mert az efféle dramedy-k kellenek ahhoz, hogy előbújjon belőle a színész. A Stranger That Fiction óta nem volt ennyire jó. Miket beszélek... Még ott sem volt ennyire jó.

Nick Halsey rossz napra ébredt. Nem elég, hogy munkahelyéről kirúgták, hazaérve meglepődve látja, hogy felesége lelépett, a lakás zárja lecserélve, cuccai pedig szanaszét hevernek a pázsiton. Nincs mit tenni, berendezkedik személyes holmijaival a kertben, később pedig kirakodóvásárt rendez belőlük. Főleg, hogy neje zárolta a banki egyenlegét is. Közben megismerkedik egy környéken lézengő színes bőrű gyerekkel, és a szembe szomszédba frissen beköltözött, várandós Samanthával (Rebecca Hall). Persze a történet nem áll meg ennyiben, jönnek a bonyodalmak, megszakítva a melankolikus képsorokkal, de hadd ne én meséljek el mindent.

Bár az alapszituáció így leírva talán fele-fele arányban ígéri a dráma, illetve a komédia kettősét, de a végeredmény nem kicsit sikerült lehúzósra, és szerintem úgy 20% az, amit a humor javára írhatunk. Mindezt tetézi, hogy Nick egykor alkoholista volt, és most, hogy élete romokban - vagy mondhatnám úgyis, hogy szétszórva hever az udvaron -, újra az ital után nyúl. Ezt a részt annyira nem erőltették, inkább csak megmaradt a sörözésnél.

Azt muszáj megemlíteni, hogy ez egy első rendezés. Az illető újonc Dan Rush, aki Raymond Carver novellájából kanyarított forgatókönyvet, majd huppant be vele a rendezői székbe, és leforgatta nekünk ezt a filmet. Itt-ott felfedezhetőek az első rendezés apróbb hibái, de egyébként le a kalappal, lehetett volna sokkal rosszabb is. Az egyik legnagyobb ilyen gyenge pont talán Laura Dern jelenete volt, hiszen vártuk, hogy lesz valami jelentősége, de csak egy felesleges adaléknak tehető be így utólag.

Amiket azonban nem tudnék bántani, azok a film zenéi, amik csak emelnek egy fokot az egész hangulaton. Végig gitárra írt számokat hallhatunk, amik egy ilyen indie hangulatú szomorkodáshoz kellenek, és még remekül is passzoltak a pálmafás, napsütötte kisvárosi légkörhöz.

Az Everything Must Go végül betartott minden fontosabb szabályt, ami egy dramedy-nél elvárt, így nem is okozott csalódást. Pedig a szerintem nagyon kevés Imdb pontszám (jelenleg 6,5) kicsit elriasztott, de ahogy elkaptam a fonalat, én is mélyrepültem a főhőssel. Rossz hangulattal ne üljetek le hozzá, mert talán még jobban lehangol. Hiába a napfény és a pálmafák, az eredmény elég depresszív. 8/10. Will Ferrell pedig egy jó színész.