Flypaper

Aki ezt a filmet képes, és komolyan veszi csak egy pillanatra is, az meg is érdemli, hogy ne szórakozzon rajt jól. Mert itt aztán tényleg a színtiszta, agyatlan, bankrablós szórakozásra hajtottak rá a Hangover írói, a vége felé még némi The Usual Suspects előtti tisztelgést is bevonva.

A sztori pofon egyszerű, mégpedig dióhéjban: ugyanazt a bankot ugyanabban az időben két banda is kiakarja rabolni. Az egyik oldalon a profik, a másikon a szerencsétlenkedő amatőrök. Középen pedig a túszok. A végére persze nem azt a fajta kifejletet kapjuk, amit egy ilyen történettől várnánk, tehát nem a túszok vesznek erőt magukon, hogy kiszabaduljanak, mert időközben bonyolódnak az események jobbra-balra. Inkább valami olyasmi lesz belőle, mint amit a fenti képen is láthattok. De ennyit elég is tudnotok szerintem. Én sem voltam ellátva túl sok infóval, ez gondolom hozzárakott az élményhez még pluszban.

"Hakuna Matata, motherfucker!"

A Flypaper voltaképpen remekül idézi meg a kilencvenes, sőt, talán még a nyolcvanas évek néhol agyzsibbasztó komédiáit. Simán átjön, mennyire nem vették komolyan az egészet, és hogy milyen jó hangulat dominált a forgatáskor. A színészek közül pedig főleg Patrick Dempsey brillíroz, akinek minden órában be kell venni a gyógyszereit. Igaz, szinte az összes lehető legtipikusabb karaktert bevontak, akit egy ilyen sztoriba csak be lehet, de olyan dumákat írtak nekik, hogy sokszor csak lestem.

Nem tehetek róla, nekem bejött. Pedig sem az Imdb (6.3) sem a Rotten (18% mindössze) átlaga nem túl bizalomgerjesztő, de ha képes vagy zsebre vágni az agyad cirka másfél órára, akkor ki ne hagyd! Igaz, a végére kissé kommerszebb falakat kezd döngetni, de addigra már nem találtam zavarónak. 7/10 simán megjár neki.