A Somewhere egy filmsztárról szól, de inkább átfogalmaznám arra, hogy bemutatja annak mindennapjait. Johnny Marco élete olyan üres, mintha egy Bret Easton Ellis regényből lépett volna ki, csak éppen nem szív vagy iszik annyit. Éli a sztárok sivár életét, de már semmi sem képes rá, hogy feldobja. Sem a hírnév, sem a naponta váltakozó nők, semmi.
Életében a változást a tizenéves lánya hozza, aki egy időre nála marad. Nem kell eget rengető fordulatokra számítani, egész egyszerűen csak kirántja őt ebből a depresszív magányból, és sokkal emberibb alakként láthatjuk őt ezután.
A végeredmény pedig egy vontatott rétegfilm lett. Ha megnézzük a rendezőnő korábbi filmjét, Az elveszett jelentést, akkor némi párhuzamot sikerül vonnunk, és az igyekezet is látszik, de ez még nem volt elég hozzá. Bár a film lassúsága egy bizonyos szinten elengedhetetlen volt, hogy minél hitelesebben érzékeljük Johnny sivár életét, de néha már sokalltam.
Még szerencse, hogy a színészek terén nem lehet panaszunk. Míg Stephen Dorff kiválóan hozza a magányos sztárt, addig a lányát alakító Elle Fanning is legalább annyira jó. Külön piros pont, hogy még Chris Pontius is szerepel a filmben, teljesen váratlanul ért. Rajta kívül még egy rövid Benicio Del Toro cameóra is futotta, amivel szintén be lehet vágódni nálam, hiszen egyik all-time kedvencem.
Nem tudnám nagyon lehúzni, nem mintha leakarnám. Furcsa élmény volt, de vagy nem én voltam a célközönség, vagy rossz pillanatban kapott el. 6/10. Kinek tudnám ajánlani? Fogalmam sincs. Egyszerűen csak hangulat kell hozzá.
.jpg)
rétegfilm tényleg. ennek ellenére nekem bejött úgy ahogy...
VálaszTörlés