2012. március 2.
A szellemlovas: A bosszú ereje (Ghost Rider: Spirit of Vengeance)
Egyrészt valahol jót tett a Szellemlovas akár még gyalázatosnak is nevezhető első részének, hogy az örök kedvenc Crank-ért is felelős Neveldine/Taylor páros vette gondozásba a folytatást, másfelől viszont ahogy az várható volt, teljesen elszálltak, sajnos nem épp a jó értelemben.
Kezdjük ott, hogy a forgatókönyv, valamint a történet egy kalap szar. Felesleges is lenne szépítgetni. A Kelet-Európába menekült Johnny Blaze-nek meg kell akadályoznia, hogy az Ördög egy szertartás alkalmával átadja erejét a fiának. Nyilván egy Ghost Rider filmben nem is a történetnek kell dominálni, főleg, ha Neveldine és Taylor tartózkodik a rendezői székekben, mert az ő nevük garancia egy igen csak extrém akciózásra. És ezt voltaképp meg is kaptuk.
Az akciójelenetek ugyanis a helyükön vannak, úgy pörög minden, ahogy kell, még a zene is pont jól szól alattuk, röviden tényleg olyan, amilyenre számítottam. Kár, hogy a nevetséges párbeszédekkel tarkított átkötések közben végig untam magam. Mindehhez még hozzájött Nic Cage világfájdalmat sugárzó arckifejezése, amellyel végignyomta a show-t. A lényeg, hogy alig vártam már, hogy Johnny Blaze barátunk lángoló sérót növesszen a rosszfiúk után loholva, vagy épp csak tüzet brunyáljon.
Hellyel-közzel azért érezni lehetett, hogy nem veszik véresen komolyan a dolgokat (az elején az animációs rész is ezt próbálta sugallni), hiszen akadt néhány teljesen elhülyült kikacsintás, csak sajnos nem jutott belőlük elég. Valahol ez lehetett a film egyik buktatója, ha számításba vesszük, hogy az első részt nagy valószínűséggel teljesen komolyan gondolták, most valami Drive Angry-szintű elszállt szórakozást kellett volna összehozni. Én legalábbis ezt vártam a rendező párostól, na meg ettől az előzetestől, amivel úgy isten igazából felkeltették az érdeklődésem.
A Ghost Rider második része lényegében sokkal jobb, mint az első, de még így sem haladja meg a 4/10-es szintet. Amit már biztosan tudunk, hogy, miként intézi el kis dolgát a Szellemlovas, és, hogy akkor is eljön érted, ha letöltesz valamit a netről. Nicolas Cage pedig immár hivatalosan is Hollywood díszbohócává lépett elő.
Kezdjük ott, hogy a forgatókönyv, valamint a történet egy kalap szar. Felesleges is lenne szépítgetni. A Kelet-Európába menekült Johnny Blaze-nek meg kell akadályoznia, hogy az Ördög egy szertartás alkalmával átadja erejét a fiának. Nyilván egy Ghost Rider filmben nem is a történetnek kell dominálni, főleg, ha Neveldine és Taylor tartózkodik a rendezői székekben, mert az ő nevük garancia egy igen csak extrém akciózásra. És ezt voltaképp meg is kaptuk.
Az akciójelenetek ugyanis a helyükön vannak, úgy pörög minden, ahogy kell, még a zene is pont jól szól alattuk, röviden tényleg olyan, amilyenre számítottam. Kár, hogy a nevetséges párbeszédekkel tarkított átkötések közben végig untam magam. Mindehhez még hozzájött Nic Cage világfájdalmat sugárzó arckifejezése, amellyel végignyomta a show-t. A lényeg, hogy alig vártam már, hogy Johnny Blaze barátunk lángoló sérót növesszen a rosszfiúk után loholva, vagy épp csak tüzet brunyáljon.
Hellyel-közzel azért érezni lehetett, hogy nem veszik véresen komolyan a dolgokat (az elején az animációs rész is ezt próbálta sugallni), hiszen akadt néhány teljesen elhülyült kikacsintás, csak sajnos nem jutott belőlük elég. Valahol ez lehetett a film egyik buktatója, ha számításba vesszük, hogy az első részt nagy valószínűséggel teljesen komolyan gondolták, most valami Drive Angry-szintű elszállt szórakozást kellett volna összehozni. Én legalábbis ezt vártam a rendező párostól, na meg ettől az előzetestől, amivel úgy isten igazából felkeltették az érdeklődésem.
A Ghost Rider második része lényegében sokkal jobb, mint az első, de még így sem haladja meg a 4/10-es szintet. Amit már biztosan tudunk, hogy, miként intézi el kis dolgát a Szellemlovas, és, hogy akkor is eljön érted, ha letöltesz valamit a netről. Nicolas Cage pedig immár hivatalosan is Hollywood díszbohócává lépett elő.
Csesszék meg! EZ valami Kiba**** szar egy Muvi volt! Nic Cage Úr, követelem vissza az életemből ellopott előző 95 percet!
VálaszTörlésDE... egy kicsit még mindig jobb volt, mint az első :)
Törlés