American Reunion

Hát ez a pite kicsit odaégett. Nem mondom egy percig sem, hogy elvetemült dolog volt előállni egy ilyen ötlettel, akármennyire is herótot kap az ember a megannyi folytatástól, sőt, az pedig egyenesen dicséretes, hogy az összes lényegesebb, de még a kevésbé lényegesebb szereplők is beadták a derekukat újra, a probléma gyökere sajnos ott bontakozik ki, hogy a poénok is mind-mind megrekedtek úgy az első rész szintjén, ami tizenhárom évvel később egy új filmben már nem túl működőképes, mondhatni: kínos helyzeteket képes szülni.

Akadt is néhány ilyen kínos szituáció, amit egy kilencvenes évekbeli vígjátéknak talán még meg is bocsátanánk, hiszen akkor az volt a vicces, akkor annak az idejét éltük, de már új szelek járnak, még a Bránermaister név is ciki, állítólag. Nem kell azért annyira megijedni, még ilyen "odaégetten" is viszonylag elfogyasztható az új pite, még akkor is, ha a jól bevált recept alapján sütötték - megint. Értem ez alatt például, hogy az első jelenet szinte már kötelező jelleggel Jimhez kötődik, illetve az ő beégéséhez, de kapunk érdekfeszítő eszmecseréket közte és apja közt is, és még sorolhatnám a nosztalgikus momentumokat, hiszen úgy cakkpakk azt a fajta szellemiséget próbálja követni, amit az első három rész is szállított.

Mert nosztalgiafilmként azért korrektül megállja a helyét, csak ahogyan a filmben Stifler, úgy a készítők, Jon Hurwitz és Hayden Schlossberg, a Kalandférgek agytrösztjei sem voltak képesek elszakadni a múlttól, ráadásképp nyakon öntötték ezt az egészet a tipikus vígjáték sallangokkal. Mert minek is nevezzem másnak azt, amikor a játékidő vége előtt húsz perccel mindenki bedurcizik a másikra, (Jim pedig szadomazo cuccban áll az udvar közepén - lásd: kínos helyzetek), de öt perccel később már big hug, és béke van.

Összegezve tehát, nem volt rossz ötlet a film, mert biztosan sokunk szíve megdobbant annak idején a hír hallatán, hogy érkezik az osztálytalálkozós rész a régi arcokkal. Könnyen meglehet az is, hogy bennem van a hiba, és nem fogom fel, nem vagyok képes felfogni, hogy egy pite mozinak még ilyen sok év után is ilyen bugyutának kell lennie, de nekem az American Reunion akkor is az év egyik csalódása, sorry. 6/10 azért elmegy rá némi jóindulattal, ilyesfajta tucatvígjátékokat minden évben kapunk, nem is egyet, csak ezúttal pár régi haverunk a főszereplő. Remélem, hogy akármennyire is kasszarobbantó siker is, nem szalad el senkivel a ló, és ezzel egy életre abbahagyják a pitesütést. Azonban félő, hogy nem.