The Woman

Bár könnyen meglehet, hogy a The Woman elsőre nem tűnik többnek valami szadista agymenésnél, de ha jobban a dolgok mögé nézünk, akkor igen is egy elég fontos mondanivalóval találjuk szembe magunkat. Ez nem más, mint a női nem elnyomása, valamint kiszolgáltatottsága a férfiak által, ezt pedig a rendező Lucky McKee és az író Jack Ketchum sajátos keretek közé szorítva tálalja fel elénk. Mindez egy közel sem kellemes filmes élményhez vezet, hiszen a The Woman egyáltalán nem az a könnyen emészthető darab, erről természetesen a kellő brutalitás is felelős a mély mondanivaló mellett.

Egy idillinek nem igazán nevezhető család mindennapjaiba csöppenünk bele, ahol a tapintható feszültség  körüllengi a nagyvárostól távoli birtok minden egyes négyzetcentiméterét - a már messziről unszimpatikus családfő miatt. A gondok tetéződnek, amikor a hobbi szinten vadászni járó férfi egy elvadult lányt talál az erdőben, akit aztán foglyul ejt, hogy saját pincéjükben láncra verve próbáljon belőle civilizált embert faragni. Természetesen családját is beavatja bizarr tervébe, akik, ahogy az várható volt, nem nézik túl jó szemmel a primitív kannibál lány jelenlétét, de nem igazán mernek ujjat húzni a férfival, aki már évek óta rettegésben tartja az egész famíliát.

A The Woman elsődleges erénye valahol a forgatókönyvben lelhető fel, hiszen miközben a szkript egy szinte remekül megírt kreálmány, addig a rendezés már sokkal inkább hagy kívánnivalót maga után. Ez alatt azt a néhány feleslegesen unalmasra elnyújtott jelenetsort, valamint az egyedi, de cseppet sem hatásos zeneválasztást értem. Szerencsére kárpótol minket a néhány gikszerért cserébe a rémálomszerű atmoszféra, a vontatottság érzés pedig rögtön elillan a film utolsó negyedóráját nézve, ami - felesleges szépíteni - egy kib*szott nagy gyomros a nézőnek. Voltaképp a színészek játékába nem lehet úgy jóformán belekötni, de csak két nevet említenék meg: Sean Bridgers, az apa, akiből vibrál a burkolt őrület, valamint Pollyanna McIntosh, a láncra vert vadember.

Közel sem tartom tehát hibátlan alkotásnak, de nem is tipikus horror, mint ahogy sok helyen olvasni. Egy részem azt mondja, ez a film csak a mondanivalójában nyer igazán értelmet, másik részemnek így pár nappal a megtekintés után, kicsit csillapodott kedélyekkel már maga a kivitelezés is jobban tetszett pár fokkal, viszont újra soha nem nézném szerintem. 6/10 mondjuk. Lehúzni nem tudnám nagyon, de nem is kapott el annyira.