2012. július 2.
Az ördög benned lakozik (The Devil Inside)
"A Vatikán nem akarja, hogy lásd ezt a filmet" - hirdeti a film posztere. Ezek szerint a Vatikánban ördögűzős horrorokkal ütik el az időt? Nyilván csak jó arcok akartak lenni, hiszen a film rossz.
Ördögűzős mozikból úgy tűnik, sosem elég, mi sem bizonyítja ezt jobban, hogy ha nem is éves rendszerességgel, de néha azért felüti a fejét egy-egy próbálkozás a kategóriából, gondolván, hogy majd jól a The Exorcist nyomdokaiba léphet. Jó magam általában távol tartom magam az ilyen próbálkozásoktól, főleg, ha már messziről bűzlenek, viszont ez az egész hiszti a film körül adott egy kevés kis löketet, némi kíváncsiságot, és végül csak rászenteltem 80 percet az életemből. Kár volt? Az nem kifejezés.
Hiába, az ál-doku kivitelezés semmi másra nem volt jó, csak hogy minél kevesebb lóvéból megússzák, pedig az ilyen filmek esetében általában jó eséllyel sokkal közelibb élményt kapunk a látottakból, azonban a Devil Inside átlagon aluli minősége gondoskodik arról, hogy ez az élmény jócskán elmaradjon. De nem csak ezen a téren vérzik el a film: nem csak kifejezetten unalmas és milliószor lerágott jelenetekkel szolgál, amelyek mellett még a Rítus is egy remekműnek tűnik, de maguk a karakterek is a lehető legpocsékabbul lettek körülírva - az elmaradhatatlan, ördögűzés közbeni káromkodások pedig párszor egyenesen humorosra sikerültek, a gond ugye az, hogy ezt nem annak szánták.
Van történet is, mégpedig a nyolcvanas években egy nőt elmegyógyintézetbe zárnak, miután a pincéjében megölt pár embert, és minden jel arra mutat, hogy éppen ördögűzést végeztek rajta. Évekkel később a lánya indul el, hogy kiderítse, pontosan mi vitte rá az anyját erre a bűntettre, és ha arra kerülne a sor, akkor néhány pap segítségével újra próbálják kiűzni belőle a gonoszt.
A film egyetlen, igazi pozitívuma a rövid játékidő, amely még így is döcögősre sikerült, egyik parásnak szánt (nem az!) jelenettől a másikig nyögdécsel előre. Jóformán egyetlen pillanatig sem volt képes lekötni, horrornak sem igazán félelmetes, nálam így 1/10.
Ördögűzős mozikból úgy tűnik, sosem elég, mi sem bizonyítja ezt jobban, hogy ha nem is éves rendszerességgel, de néha azért felüti a fejét egy-egy próbálkozás a kategóriából, gondolván, hogy majd jól a The Exorcist nyomdokaiba léphet. Jó magam általában távol tartom magam az ilyen próbálkozásoktól, főleg, ha már messziről bűzlenek, viszont ez az egész hiszti a film körül adott egy kevés kis löketet, némi kíváncsiságot, és végül csak rászenteltem 80 percet az életemből. Kár volt? Az nem kifejezés.
Hiába, az ál-doku kivitelezés semmi másra nem volt jó, csak hogy minél kevesebb lóvéból megússzák, pedig az ilyen filmek esetében általában jó eséllyel sokkal közelibb élményt kapunk a látottakból, azonban a Devil Inside átlagon aluli minősége gondoskodik arról, hogy ez az élmény jócskán elmaradjon. De nem csak ezen a téren vérzik el a film: nem csak kifejezetten unalmas és milliószor lerágott jelenetekkel szolgál, amelyek mellett még a Rítus is egy remekműnek tűnik, de maguk a karakterek is a lehető legpocsékabbul lettek körülírva - az elmaradhatatlan, ördögűzés közbeni káromkodások pedig párszor egyenesen humorosra sikerültek, a gond ugye az, hogy ezt nem annak szánták.
Van történet is, mégpedig a nyolcvanas években egy nőt elmegyógyintézetbe zárnak, miután a pincéjében megölt pár embert, és minden jel arra mutat, hogy éppen ördögűzést végeztek rajta. Évekkel később a lánya indul el, hogy kiderítse, pontosan mi vitte rá az anyját erre a bűntettre, és ha arra kerülne a sor, akkor néhány pap segítségével újra próbálják kiűzni belőle a gonoszt.
A film egyetlen, igazi pozitívuma a rövid játékidő, amely még így is döcögősre sikerült, egyik parásnak szánt (nem az!) jelenettől a másikig nyögdécsel előre. Jóformán egyetlen pillanatig sem volt képes lekötni, horrornak sem igazán félelmetes, nálam így 1/10.
Na szép :D eddig én sem birtam rávenni magam de sztem nem is fogom :D
VálaszTörlésNagyjából erre számítottam, de azért majd megnézem én is :D
VálaszTörlés